Uniós csúcs nem baráti légkörben
– Görögországot nem fenyegeti a fizetésképtelenség veszélye, ezért pénzügyi támogatásra sem szorul az eurózóna tagjai részéről, vagyis a csütörtök–pénteki brüsszeli csúcstalálkozót sem kellene e kérdésnek uralnia – mondta vasárnap a Deutschlandfunk német rádiónak Angela Merkel kancellár, s ezzel elég világosan értésre adta, mi a véleménye a most már hetek óta tartó feszültségről. Athén a hitelek magas felára miatt panaszkodik, s szeretné, ha az eurózóna – mint szavakban sejteni engedi – közzé is tenné, milyen pénzügyi támogatási keretről gondolkodik. Jeórjiosz Papandreu görög kormányfő szerint ez megfékezné a piacokat. Az eurózóna pénzügyminiszterei viszont azt mondják, amíg a görögök nem kérnek, addig nem is kapnak. A görögök meg nem kérnek pénzt, hanem egyértelmű szolidaritásra vágynak. Minthogy ezen a holtponton nem tudnak túllendülni, jórészt a németek ellenkezése miatt, valóban nem lenne sok értelme a kétnapos csúcsot ennek szentelni. Igaz, José Manuel Barroso bizottsági elnök pénteken késő este még nyilatkozatban szólított fel az európai megoldás mielőbbi meglelésére, de Merkel álláspontja lehet a meghatározó.
A görögök meg lebegtethetik, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulnak-e. A csúcs napirendjére ugyan nem vették fel, de a folyosókon nyilván szót ejthetnek azért az alternatív befektetésialap-kezelőket szabályozni hivatott és egy éve készülő, európai törvényjavaslatról, amely a G20 pénzügyminisztereinek áprilisi washingtoni találkozóján az érdeklődés homlokterébe kerülhet. Az EU-ban éles vitákat gerjeszt e kérdés, amely most a brit tiltakozás miatt több hónapos halasztást szenved. Az unió és az Egyesült Államok viszonyát is megterheli az alapok megítélése. A fedezeti (hedge) és az egyéb, nyersanyag-, ingatlanalapokat, valamint a vállalati felvásárlásokkal foglalkozó magántőke-társaságokat az európai kormányok a pénzügyi válság kirobbantásáért is felelősnek tartják, és ezért sokkal szigorúbban szabályoznák, mint korábban.
Ám Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter protekcionizmussal vádolta meg az Európai Uniót, amely viszont úgy reagált, hogy a G20 tanácskozásainak szellemében jár el. Vagyis pénzügyi vállalkozás és termék nem maradhat szabályozás és felügyelet nélkül. A brit pénzügyi vállalkozások érdekképviseleti szervezetének igazgatója, Simon Walker azt mondta, hogy a készülő tervezet olyan, mintha Németországban visszafejlesztenék a feldolgozóipart vagy Franciaországban a mezőgazdaságot. Az európai fedezeti alapok hetven, a magántőke-társaságok nyolcvan százaléka londoni székhellyel üzemel. S London félelme az, hogy a külföldi, főleg amerikai alapok máshova teszik át székhelyüket, ha tevékenységüket korlátozzák az Európai Unióban. A tét nagy, hiszen becslések szerint csupán a fedezeti alapok jelenleg kétezermilliárd dollárnyi vagyont kezelnek világszerte.
A szövegről azonban nemcsak a pénzügyminisztereknek kell megállapodniuk, hanem az Európai Parlamentben is közös nevezőre kell jutni, s a tervezethez egyelőre csaknem kétezer módosító indítvány érkezett. Amerikai és brit részről azzal érvelnek, hogy az unión kívüli alapok esetében a működési engedély megszerzése olyannyira megnehezülne, hogy nem tudnának azEU-ban tevékenykedni. Nemcsak a tőkekövetelmények emelkednének, hanem teljesen átláthatóvá kellene tenniük üzletvitelüket, a hitelállománytól a kezelt vagyon banki elhelyezésén át a kereskedelmi stratégiáig, a kockázatkezelésig és a vagyonértékelés módszeréig. Azok az alapok például, amelyek Európában is jelen vannak, de amelyek letétkelezője harmadik országban (az EU-n kívül) található, más elbírálás alá esnének, s aligha tudnák megszerezni az uniós egységes belső piaci jogosítványt.
Az eredeti bizottsági javaslat még azt tartalmazta, hogy ha egy alap engedélyt kap valamely uniós országban, akkor automatikusan működhet mind a huszonhét országban. Később ez kikerült a szövegből. A pénzügyminiszterek és az EP illetékes bizottságának tagjai úgy vélik: a befektetők védelme megkívánja, hogy a harmadik ország szabályozása is olyan legyen, mint az EU-é. Hiába dolgozik egy alapkezelő Londonban, ha a pénzt a Kajmán-szigeteken tartja, csőd esetén az ottani eljárást alkalmazzák, amely közel sem olyan szigorú, mint amilyen az uniós lesz. S az EU és az USA szabályozása is eltér egymástól.
