Digitálisan a verseny is jobb
– Az Európai Unió tagországaiban legkésőbb 2011 végéig be kell fejezni a földfelszíni analóg televíziós sugárzást. A felmérések szerint sokan még az érintettek közül sem tudják, miről is szól, és miért is jó az átállás…
– A változás pozitív hatásait elsősorban az a 800 ezer háztartás érzékelhetné, amelyben jelenleg mindössze a három földi sugárzású csatornát nézik – akár azért, mert nincs elérhető kábelszolgáltatás, akár azért, mert nem tudják/nem akarják megfi zetni a kábel- vagy műholdas szolgáltatás árát. Számukra nő az ingyenes csatornakínálat, javul a kép- és hangminőség – igaz, ehhez be kell szerezni egy, a digitális vételre alkalmas dekódert (set-top boxot) vagy tévét. Ma az ország területének 88 százalékán hét csatorna előfizetési díj nélkül vehető. További 2 csatornára kedvező feltételekkel lehet előfizetni, és a kínálat a jövőben minden bizonnyal bővülni fog. A további, több mint 3 millió, televízió-előfizetéssel rendelkező háztartás közül 300-400 ezerben csak a minimum, vagy alapcsomagot fizetik elő. Számukra a földi digitális sugárzás szintén reális alternatíva lehet.
– A digitális eszközök beszerzése mindenképp teher az említett háztartásoknak. Ők már értesültek a változás e „kényszeréről”?
– A felmérések szerint ezek a háztartások jórészt kistelepüléseken találhatók, tagjai idősek és alacsony iskolázottságúak, s vélhetően sokan tartoznak a szociálisan rászorult kategóriába is. Mindössze egytizedük rendelkezik interneteléréssel, tehát a tévé – és feltehetőleg a rádió – számukra az elsődleges információforrás. Az állam – és ezen belül egyes részfeladatok tekintetében az NHH – feladata egyfelől a lakosság tájékoztatása, másfelől pedig a rászorulók támogatása. A tájékoztatásban az állam feladata elsősorban az analóg lekapcsolás tényével összefüggő tájékoztatás, illetve az érintett háztartások rendelkezésére álló választási lehetőségek bemutatása. A digitális platformok népszerűsítése, az átállással összefüggő teendők bemutatása terén viszont elsősorban a piaci szereplőknek kell erőfeszítéseket tenniük, mégpedig mielőbb: nincs már messze 2011 vége, amikor a tervek szerint megtörténik az analóg sugárzás lekapcsolása. Időt kell hagyni arra a döntésre, hogy áttérjenek valamelyik előfi zetéses szolgáltatásra, vagy a földi digitális vétel érdekében beltéri egységet (dekódert), esetleg új tévét vásárolnak.
– Sokaknak fog gondot okozni a dekóder megvásárlása. Ha az információhoz való hozzáférést alapjognak tekintjük, akkor felmerül: helyes-e, hogy csak úgy nézhetik a földi sugárzású csatornákat, ha megvesznek egy pénzbe kerülő készüléket?
– Valamennyi digitális szolgáltatás vételéhez szükséges dekóder: a műholdas adástól a digitális kábelen át az IPTV-ig. Ideális esetben persze a piaci szereplők olyan konstrukciókat dolgoznak ki, amelyekben a dekóder beszerzése keveseknek jelent anyagi terhet. A rászorultak támogatásáról az államnak kell gondoskodnia.
– Miért most, a válság idején van szükség a váltásra?
– Mert jobb szolgáltatást nyújt a kábeles vagy a netes televíziózás költségeit vállalni nem tudó embereknek. Az átállás alapvetően beruházásokat ösztönöz és növeli a versenyt, így inkább a válságból való kilábalást segíti. Az eredeti elképzelések szerint a digitális átállás során felszabaduló frekvenciákat kizárólag műsorszórási célra (a programok számának növelése, a HDTV bevezetése, a mobiltévé, mobil-multimédia megvalósítása, az adatszórás stb.) használták volna fel. Ez ma már nem tűnik reálisnak. Az Európai Bizottság lefektetett alapelveket az úgynevezett digitális hozadék felhasználását illetően, ám még sem uniós, sem tagállami szinten nem eldöntött, hogy mi lesz a sorsa a frekvenciáknak. Rugalmas, a technológia változásaira reagálni képes rendszert kell kidolgozni. Ha a mobilszektor részesedik a digitális hozadékból, feltehetően ők is médiatartalmakat továbbítanak majd ezeken, vezeték nélküli széles sávú hálózatok segítségével.
– Mikor írnak ki új pályázatot a negyedik mobilszolgáltatóra, s megnyitják-e meg idén a 900 Mhz-es sávot a mobilinternetszolgáltatás előtt?
– A 900-as sáv esetébena széles sávú szolgáltatások nyújtását lehetővé tevő jogszabályi környezetet még az első fél évben meg kell teremteni az EU tavalyi döntése szerint. Elemezzük, hogy a rendelkezésre álló frekvenciakészlet mit, hogyan és mikor tesz lehetővé. A szabad frekvenciák a nemzeti vagyon részét képezik, ezért a legjobb feltételekkel kell hasznosítani. Ez nem kizárólag bevételi megfontolásokat fed: a fogyasztók és a piac érdekeit is szem előtt kell tartani. A beruházásokat és a versenyt azért kell ösztönözni, hogy az állampolgárok minél magasabb szintű szolgáltatásokat, minél kedvezőbb áron vehessenek igénybe. Néhány hónapon belül összeáll a frekvenciavagyon hasznosítására vonatkozó javaslatcsomagunk, erről a döntést azonban a kormányzatnak kell meghoznia, hasonlóan egy esetleges negyedik mobilszolgáltató piacra lépéséről.
Utóbbi kérdésben tavaly eredménytelenül zárult a pályáztatás, a terveket a gazdasági válság húzta keresztül. Sok szempontot kell majd figyelembe venni, így azt is, hogy felszabadulnak-e olyan, honvédelmi célra használt frekvenciák, amelyek növelhetnék a kapacitást. Ha így lesz, akkor ez tágítja majd a mozgásterünket és növeli majd a csomag értékét. Az összes opciót egyben kell vizsgálni.
– A mobilcégek úgy vélik: a frekvenciadíj-fizetés jelenlegi rendszere nem beruházásösztönző, s a mobil széles sáv terjedéséhez ezen változtatni kell.
– A frekvenciadíjak jelenlegi rendszere alapvetően a hangszolgáltatásokra lett kitalálva, a technológiai fejlődés miatt indokolt lehet a felülvizsgálata. Ugyanakkor ezek a szolgáltatók aláírt koncessziós szerződések mentén működnek, s erre alapozták üzleti terveiket. Első körben azt vizsgáljuk, hogy mekkora ezen a területen a mozgástér. Nekünk a szolgáltatók üzleti érdekei mellett a fogyasztók szempontjait is szem előtt kell tartanunk. Csak alapos előkészítésen nyugvó, szakmailag megalapozott, a beruházásösztönzés, a versenyélénkítés, a fogyasztói jólét, a költségvetés és a szabályozási koherencia szempontjait egyszerre érvényesítő megoldást tudok elképzelni.
– Sokan a valódi versenyt hiányolják, mások pedig az ügyfélszolgálatok színvonalában és a panaszkezelésben látnak problémákat. Az NHH képes hatékony válaszokat adni?
– Nekünk a fogyasztókat abban kell segítenünk, hogy az egyre bonyolultabb szolgáltatások közül kellő információ birtokában válasszák ki azt, amire valóban szükségük van, és a legjobb áron jussanak hozzá. Nagy hangsúlyt fektetünk a tudatos fogyasztóvá válásra, az átlátható piaci információk elérhetőségének biztosítására –ilyen például a Tantusz nevű ár-összehasonlító rendszerünk – és a hatékony panaszkezelésre. A közel 20 millió előfizetéshez képest egyébkéntmeglehetősen csekély számú panasz érkezik az NHH-hoz vagy a hírközlési fogyasztói jogok képviselőjéhez, s az esetek döntő hányadában a fogyasztó számára kedvező döntés születik. Egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk az alternatív vitarendezésre is, ám tény, hogy néhány jogszabályt módosítani kell ahhoz, hogy ez eredményesen működhessen. A szolgáltatókkal jó a kapcsolatunk, a tömeges panaszok esetén néha egy figyelmeztetés is elegendő, de ha ez nem segít, akkor a probléma a piacfelügyeleti területhez kerül, amely már a megfelelő hatósági jogkörökkel felruházva tud intézkedni.
– Állandóan visszatérő kérdés, hogy eltilthatják-e az internettől az illegálisan letöltőket?
– A szabályozás arra ad lehetőséget, hogy a problémára a hírközlés-szabályozás eszközeivel is keressük a megoldást. Az EU tagállamainak gyakorlata jól láthatóan két véglet – a saját használatra történő letöltés megengedése, illetve szigorú szankcionálása között mozog. Az előbbire egy nemrégiben született spanyol bírósági döntés lehet a példa, utóbbira pedig a francia szabályozás. Egy biztos: ezt a kérdést nem kerülheti ki a hírközlési szabályozás sem. Célunk csak egy lehet: jól előkészített, a beruházások, a verseny, a fogyasztók és a szabályozó szempontjait egyaránt fi gyelembe vevő, kiszámítható szabályozás megalkotása és következetes betartása.
