Márpedig a bizalom helyreállítása a legfontosabb teendő, csak ennek nyomán képzelhető el gyorsabb ütemű gazdasági növekedés. Holott, a válság kirobbanása után – folytatta Strauss-Kahn –, példa nélküli együttműködés alakult ki a húszak csoportjában (G20), amely a világ nemzeti össztermékének nyolcvan százalékát képviseli.

S ha sikerült is közös nevezőre jutni az alapelvekben, a végrehajtásban, a megvalósításban már nem tapasztalható ez az összefogás. Pedig nincs sok idő a cselekvésre.

A brüsszeli konferencia ezt a kettősséget nagyon is jól érzékeltette: miközben az unióban a pénzügyminiszterek megalkudtak az új felügyeleti rendszer kereteiről, hogy létrehozzák a rendszerkockázati tanácsot, s alá rendelve a nemzeti hatóságok jobb együttműködésén alapuló banki, értékpapír-piaci és biztosítási felügyeleti hálózatot, az Európai Parlamentben módosító indítványok százait nyújtották be, a bizottság pedig gyengének tartja az építményt, amelynek január elsejétől már működnie kéne. Ám a szervezeti keretekből hiányzik még a válságkezelés és -megoldás törvényi alátámasztása, jogszabályi megalapozása.

A brüsszeli eszmecserén a belsőpiaci biztos, Michel Barnier éppen a sokkal mélyebb koordinációt sürgetve vetette fel, hogy a bankok által finanszírozott bankalapra lenne szükség, hogy ne az adófizetőknek kelljen megint a zsebükbe nyúlniuk, ha baj van. Ezt mondta Strauss-Kahn is, az IMF nevében üzenve Európának. Hozzátette: a pénzügyi szabályozás átalakítása a maastrichti szerződéshez (az euró létrehozásához) hasonló léptékű történelmi tett lenne. Trichet a megelőzés, a válságkezelés és a csődeljárás egységes európai szabályainak kialakítása mellett foglalt állást.

Ám a szakértőkkel rendezett viták máris árnyalták a képet. Paul Tucker, a Bank of England alelnöke szerint ebbe az alapba a bankokban legalább ezermilliárd eurót kellene elhelyezniük, hogy az hihető védelmet nyújtson.

Farkas Ádám, a magyar pénzügyi felügyelet (PSZÁF) elnöke szerint egységesíteni kellene a nemzeti felügyeletek közötti kommunikációt. Támogatta a felügyeleti munka mélyebb összehangolását, s felvetette: a bankrendszer szempontjából kiemelt bankoknak a létrejövő bankhatóság erőteljesebb felügyeleti hatáskörébe kellene tartozniuk, a határon átnyúló bankcsoportoknak elsősorban az anyaországi felügyelet, míg a kisebb bankoknak a nemzeti hatóság alatt kellene maradniuk, a felügyeleti szervezetek szoros együttműködése mellett.