Tíz százalék alatti gázáremelés jön
Március 15-én a kormány módosította a lakossági gázár kiszámítási képletét – derült ki tegnap. Ennek megfelelően szakértői becslések szerint mintegy 4 forinttal csökkenhet az a köbméterenként 16-17 forintos (mintegy 15 százalékos) gázáremelési nyomás, amit az ezért felelős Magyar Energia Hivatal (MEH) nemrég nyilvánossá tett. Ez azt jelenti, hogy a lakossági gázár az április 1-jei fordulónapon 10 százalék alatti mértékben nőhet.
Habár a lakossági gázár meghatározásáért felelős szakemberek szívesen illetik munkájukat a „szigorú szakmai” jelzővel, a lakossági energiaárak alakulása mögött rendre inkább mögöttes szándékok, semmint átlátható számítások rajzolódnak ki. Az energiaárképzés a fennen hirdetett „liberalizáció” óta is nagyjából úgy zajlik, hogy javarészt piaci monopolszereplők különböző kormányszinteken igyekeznek minél nagyobb költségeket bemutatni, amit aztán ott hol elfogadnak áremelő tényezőként, hol nem, hol pedig áttételes megoldásokat találnak. Ezt a folyamatot bennfentesek nem átlátható számításokként, hanem közgazdasági érvekkel lefolytatott alkuként, mérlegelések sorozataként írják le, amelyben végül mindig a különböző szereplők igen világos szándékai tükröződnek. A gázcégek minél több pénzt akarnak, és ezt az elvileg a lakosság érdekeit szolgáló MEH általában el is fogadja, még ha számos igényt vissza is utasítanak. A tavalyi „liberalizációig” a kormány volt az a szerv, amely gátat vetett a MEH által is feltétlenül indokoltnak tartott áremelési kérvényeknek: ezeket a kabinet sokszor különösebb közgazdasági érvek nélkül, bevallottan népszerűségi okokból söpörte le az asztalról.
A gázpiac tavalyi „felszabadítását” a verseny üdítő fellendülésével indokolták. Ez jórészt elmaradt: a hatalmas beruházásokat igénylő ágazatban sok helyütt nem indult érdemi verseny. Így maradt a lakossági tarifák úgymond „költségalapú” meghatározása, de immár kormányzati ráhatás nélkül, lényegében a MEH-ben. Noha a MEH szakértői szerint számításaik igenis követik a nemzetközi energia- és forintárfolyamot, különböző extra – valamiképp mindig megindokolható – tételekkel rendre torzítják ezt a hatást. Ilyen volt a nagykereskedőtől elvont és úgymond a fogyasztóknak adott, majd most általunk az áron keresztül „visszafizetett” tétel. A rendszer működésére jellemzően a néhány éve csak „IK-tényezőnek” elkeresztelt, sokáig csak a képletek mélyén megbúvó tétel számunkra most köbméterenként mintegy 3 forintos többletkiadást jelent, ám ebből összesen több mint 60 milliárd forint jön össze. Tavalytól pedig bevezettek egy „téli áremelést mérséklő”, 4 forintos tételt, amit ötletük alapján nyáron „betesznek” az árba, télen pedig „kivesznek” onnan.
A március 15-i képletmódosítás sokak szerint szintén azt bizonyítja, hogy a gázár meghatározásában a felek pillanatnyi szándékai, alkupozíciói tükröződnek, valamiféle közgazdasági magyarázattal „eladva”. Szembetűnő ugyanis, hogy miért pont most, március 15-én, az áprilisi gázárral kapcsolatos vita hevében vesz észre a kormány a bonyolult gázárképletben néhány pontosítható szorzót. (Tegnap ennek indoklására nem találtunk kormányzati nyilatkozót.) A módosítás konkrét tartalma e tekintetben másodlagosnak is tűnik: a kormány eszerint a gázkereskedők által betárolt gáz vételi és eladási ára közötti különbség elszámolását pontosította, sűrítette. Az elemzők abban egyetértenek, hogy ez most épp árcsökkentő tényező, de a jövőben emiatt akár nagyobb mértékben is emelkedhet a tarifa. Mindenesetre ezzel – forrásaink szerint „a politika igényei alapján” – 10 százalék alá szorítható a gázáremelés mértéke. Noha a szolgáltatók a módosítás következtében nyilván bevételtől esnek el, tegnap egy sem akadt, amely lapunknak tiltakozott volna a kormányzati lépés ellen. Igaz, ismereteink szerint egyes szolgáltatók egyelőre nem tartják magukra érvényesnek a módosításokat, így az eredeti – 16-17 forintos – gázáremelési igénnyel élnek. Ám volt olyan cég, ahol egyenesen üdvözölték a módosításokat. Megfigyelők szerint a látványos tiltakozás elmaradásának szintén nincs közgazdasági oka. Az – szerintük – betudható a választások előtti kommunikációs szempontoknak éppúgy, mint ama belátásnak, hogy erősödő forint és szinte változatlan nemzetközi olajár mellett „erős” lett volna a januári öt után áprilistól egy újabb 15 százalékos áremelés.
