Erwin Shustak, az igazáért küzdő Lee ügyvédje szerint megbízóját könnyebb volt elhallgattatni és eltávolítani, mint beismerni, hogy a „Repo 105” fedőnév alatt folytatott könyvelési technikával zűrös tételeket ideiglenesen kiiktattak a rendszerből. Ezzel a praktikával sikerült azt a látszatot kelteni a befektetőkben és a hatóságokban, hogy minden rendben van, a válság nem tépázta meg a patinás New York-i bankot. Hogy valójában mi is történt Matthew Lee felfedezése után, arra az érintettek másképp emlékeznek.

A szövetségi vizsgálat múlt héten közzétett anyagában például nincsen nyoma annak, hogy az E&Y tájékoztatta volna a Lehman igazgatóságát a tudomására jutott manipulációról. Nem így emlékszik az esetre az E&Y, amely közleményében arról ír, hogy megosztották az információt a Lehman illetékeseivel, akik kivizsgáltatták az ügyet, végül Lee felszólalását „alaptalan és dokumentumokkal alá nem támasztott” megjegyzéssel tárták az igazgatóság elé.

Lee először házon belül próbálta felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy egyes befagyott befektetések értékelésével és lekönyvelésükkel gondok vannak. Májusi levelére júniusban reagáltak: a Lehman felkérte az E&Y-t, hogy nézzen utána a dolgoknak. Az auditorok június 12-én meg is hallgatták Leet, aki néhány hétre rá már nem volt a cég alkalmazottja.

Az egyik könyvvizsgáló, William Schlich beszámolt a Leevel folytatott beszélgetéséről és a „Repo 105”-ügyről Gerard Reilly igazgatónak, aki közölte vele: nincs tudomása arról, hogy 50 milliárdos tétellel trükköztek volna a cégnél. Ennyiben maradtak.