– Mama, ha engem kirúgnak az oviból, akkor találsz nekem másik munkahelyet? Mehetek másik óvodába? – kérdezte rajzolgatás közben édesanyjától a négyéves Benedek. A családban az utóbbi időben egyre több szó esett a munkahelyi gondokról, az édesanya cégénél ugyanis jelentős leépítések zajlottak. Az anyuka igyekezett megnyugtatni fiát: az óvodából nem küldik el a gyerekeket. A fi ú azonban tovább kérdezősködött: Mama, téged kirúgtak? Találsz másik munkahelyet?

A gyerekekre is hat a szülők munkanélkülisége. A fülüket nem csukják be

Benedek nincs egyedül félelmeivel: a gazdasági világválság miatt egyre növekvő munkanélküliség már a gyerekeket sem hagyja hidegen – mutatott rá egy németországi tanulmány. Az Eltern Family című folyóirat megrendelésére készült kutatás készítői 6–12 év közötti gyerekeket kérdeztek. Csaknem felük – 48 százalékuk – azt mondta: aggódik szülei munkahelye miatt. A gyerekek 82 százalékának ugyanakkor saját, majdani felnőttkorának gazdasági önállóságával kapcsolatban – egyelőre – nincsenek félelmei.

– Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek elől el lehet leplezni a munkahelyi gondokat. Még ha nem is értik teljesen, megérzik, ha probléma van, és persze a füleiket sem csukják be: hallják a szüleiket ezekről beszélni – mondja Halász Anna gyermekpszichológus. Megjegyezte: kisiskolás korig a „mindenhatósági védekezés”, a gyermeki optimizmus még megvédi a gondoktól a gyerekeket. –Ahogy idősödnek, úgy látják egyre reálisabban a problémákat: 9–10 éves korban már értik, mit jelent az egzisztenciális bizonytalanság. Ekkor kezdi őket érdekelni a pénz, és jól tudják, hogy azért meg kell dolgozni –magyarázza Halász Anna. Lehet, hogy egy krízishelyzetre a gyerek nem reagál rögtön, sokszor 4-5 hónap is eltelik, mire a szülő észrevesz valami változást a gyerek viselkedésén, például, hogy romlik a tanulmányi teljesítménye. A gyermekpszichológus szerint a legfontosabb ilyenkor az, hogy a szülők ne próbálják eltitkolni a problémákat: a gyerekeknek az a legrosszabb, ha valamibe nem avatják be őket.

A munkanélküliségtől való félelem az érettségi előtt álló diákok körében is erősödött az utóbbi években – erre már egy hazai tanulmány mutatott rá. Az Európai Ifjúság Kutató-, Szervezetfejlesztő és Kommunikációs Központ felmérése szerint – amelyben ötszáz 12.-es diákot kérdeztek meg –a diákok 92 százaléka fél Magyarországon a munkanélküliségtől, és 88 százalékuk ennek elkerülését jelölte meg a továbbtanulás fő okaként. Jancsák Csaba szociológus, a kutatás vezetője emlékeztetett: pár éve még a szak iránti érdeklődés volt a fő pályaválasztási szempont, a munkanélküliség elkerülése pedig csak a harmadik-negyedik helyen állt. Mára ez megfordult, vagyis a fiatalok sokkal negatívabban állnak hozzá jövőjükhöz. Jancsák Csaba szerint ez nem meglepő, hiszen a családjukban azt látják, ha szüleik munkanélkülivé válnak, vagy a válság miatt tartós szabadságra küldik őket, esélytelenül próbálnakmáshol állást találni. Ha nem a családban, tágabb környezetükben, osztálytársaik szüleinél tapasztalnak ilyet, vagy a hírekben hallanak folyamatosan a válságról, a munkanélküliség növekedéséről – mutat rá a szociológus, megjegyezve: egy depressziós, szétesett társadalom képét látják maguk előtt, így nem csoda, ha tartanak a jövőtől.

Az idősebb korosztályt közvetlenül is érinti a munkanélküliség: az Ifjúság 2008 című kutatásban megkérdezett nyolcezer 15–29 éves fiatal 9 százalékának nem volt munkája az adatfelvétel idején (ez a gazdasági válság 2008. őszi kitörése után valamivel volt), a dolgozó fiatalok 33 százaléka pedig tartott attól, hogy a közeljövőben elveszíti munkáját. A fiatalok egzisztenciális félelmei egyre nőnek: ezt jól mutatja, hogy 2004-ben még a drog és alkohol terjedését tartották a legnagyobb problémának, és csak ezt követte a munkanélküliség, a 2008-as válaszokban viszont már a munkanélküliség áll az első helyen. Ezt követi a kilátástalan jövő, a céltalanság, a pénztelenség és a létbizonytalanság.

A tanulmány szerint a munkanélkülivé vált (pontosabban iskola utáni életüket ekként kezdő) fiatalok számára általában nem is maga a kereset hiánya a legfájdalmasabb – hiszen legtöbbjüket támogatja még a család –, hanem a régóta tartó folyamatos kudarcok hosszú sora. Váratlan helyzetet jelent számukra, ha munkanélkülivé válnak: ez nincs benne a „dolgok normál menetében”. Tapasztalatok híján pedig sem a család, sem az iskola nem tanít olyan stratégiákat, amelyeket ebben az élethelyzetben követhetnének. A vizsgálat rámutat: a gazdasági válság beköszöntével a fiatalok még kilátástalanabbnak látják életüket, mint korábban.

Ennek okát pedig az ország általános helyzete – a politikusok rossz döntései, a rossz vállalkozástámogatási rendszer – mellett sokan a rosszul választott iskolában, az elégtelen nyelvtudásban látják, és abban, hogy az iskolában nem kapnak releváns gyakorlati ismereteket.

Súlyos lelki és fizikai következményei lehetnek a munkanélküliségnek – mutatnak rá külföldi tanulmányok. Egy nemrégiben készült brit kutatás szerint például tíz munka nélküli fiatal közül egy alkoholista vagy drogos lesz. A The Prince Trust nevű szervezet által megkérdezett 16 és 25 év közötti, munka nélküli fiatalok magányosnak, elveszettnek, elutasítottnak és kétségbeesettnek érzik magukat. Az állástalanság rossz hatással van az önbecsülésükre, az érzelmi stabilitásukra és az általános közérzetükre. Általában a fiatalok 15 százaléka gondolja egyre hiábavalóbbnak az életét, a munkanélküliek 42 százaléka érzi ezt. A svéd Állami Népegészségügyi Intézet tavalyi jelentése még rosszabb helyzetről számolt be: e szerint a munka nélküli svéd fiatalok nemcsak pszichés, de fizikai bántalmakban – fejfájásban, fáradtságban, alvászavarokban – is szenvednek, félnek és idegesek. A munka nélküli fiatalok közül minden hetedik nő kísérel meg öngyilkosságot, és minden negyedik férfi foglalkozik az öngyilkosság gondolatával.