– Nem kértünk segítséget, megfizetjük a túlköltekezés árát, de vajon hol volt az Európai Bizottság, amikor ellenőriznie kellett volna az athéni pénzügyeket? Valamilyen végső menedéket nyújtó, ésszerű feltételekkel hitelező európai pénzügyi alapra mindenképpen szükség lenne, hogy megtörjük a spekulációt, hogy ne a nyerészkedők zsebét tömjük a túlzott kamatok révén – jellemezte az országa körül kialakult hangulatot lapunknak Brüsszelben Georges Dassis, a görög szakszervezeti szövetség képviselője.

A Luxemburgba látogató, s a görögök ellen spekulálókat elítélő Angela Merkel német miniszterelnök azt fejtegette, hogy Athén elvégezte a házi feladatot, csökken a rá nehezedő piaci nyomás, így egyelőre nincs szüksége euróövezeti segítségre. Tárgyalópartnere, Jean-Claude Juncker kormányfő, az eurózóna-csoport elnöke ezzel egyetértett, aminthogy avval is: a németek által felvetett ötlet a végső menedéket kínáló európai valutaalap létrehozására nem lazíthatja a stabilitási paktum költségvetési előírásait, s hogy a hiány nem haladhatja meg a GDP három százalékát. Az ötlet felvetésével Berlin jelezni kívánta, hogy a stabilitást tartja a legfontosabb szempontnak, de egyben azt is, hogy ha egy eurózónatag nem fordulhat a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), akkor valamilyen eszközt mégis létre kellene hozni csőd esetére. Még akkor is, ha ez az uniós alapszerződés megváltoztatását kívánja, ami hosszú folyamatnak ígérkezik. A jelenlegi szerződés ugyanis nem teszi lehetővé euróország megmentését a többiek által.

Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén kedden a kérdezz-felelek órában JoséManuel Barroso bizottsági elnököt faggatták, miért nem lépett fel az elmúlt években a görög defi cit növekedése ellen, ha tudta, hogy a számaik megbízhatatlanok. Azért, válaszolta, mert a tagországok évekkel ezelőtt leszavazták javaslatát az Eurostat ellenőrzési jogkörének megerősítésére és bővítésére. És mit gondol a németek ötletéről? A részletek ismerete nélkül – hiszen Schäuble német pénzügyminiszter azokra nem tért ki –csak annyit, hogy az európai valutaalap ötlete tanulmányozást érdemel, megvalósítása viszont alighanem szükségessé teszi az alapszerződésmódosítását,amihez mind a huszonhét tagállamnak hozzá kell járulnia. De olyan sok ötlet kering – tette hozzá –az adósságkezelő központtól az európai hitelminősítő intézet létrehozásán át az eurózóna saját államkötvényének kibocsátásig, hogy mindezek áttekintése időt vesz igénybe.

Közben Ollie Rehn pénzügyi biztos szóvivője Brüsszelben tisztázta, hogy a spanyol elnökség e fél évében a bizottság a gazdaságpolitikai koordináció erősítésére tesz javaslatot, azaz a bajba jutott euróövezeti országok koordinált megsegítésének kereteiről az érintett tagállamok „egyelőre csak beszélgetnek”. A két téma egymással párhuzamosan halad, de utóbbi még az egyeztetés kezdeténél tart. Érdekes módon Lagarde francia pénzügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a német felvetés megfontolandó, de nem élvez elsőbbséget. Vélhetően Berlin nem egyeztetett Párizzsal, ahonnan olyan vélemények szivárogtak ki, hogy a szorosabb gazdaságpolitikai egyeztetés szükséges, de a németek által felvetett kemény pénzügyi büntetésekre nincs szükség. A holland pénzügyminiszter szerint az IMF továbbra is jó megoldás lehet, fölösleges újabb intézményt életre hívni és finanszírozni. Meglepetésre a német Bundesbank elnöke, Axel Weber is csatlakozott az Európai Központi Bank igazgatósági tagjának, Jürgen Starknak ahhoz a véleményéhez, hogy az európai valutaalapra nincs szükség, s az uniós alapszerződésnek éppen az a sarkköve, hogy csőd ellen nincs közös fellépés.

Barroso az EP-ben ugyanakkor jelezte: a görögök esetleges támogatására lesz eszköz a szerződés módosítása nélkül is. Leszögezte: sürgősen foglalkozni kell az államcsődre spekuláló származékos pénzügyi termékekkel. A pénzügyminiszterek jövő heti találkozóján erről mindenképpen szó lesz.