Távlati célok fanyalgással
Három egymást erősítő alapelv, öt cél és hét kezdeményezés – ebből áll a korábban már kiszivárgott bizottsági javaslat a 2020-as stratégia gerincének kialakítására, s mint José Manuel Barroso, az unió végrehajtó testületének elnöke szerdán ki is fejtette: az indítványból csak akkor lesz egyáltalán valami, ha a tagországokban megvan a kellő politikai akarat a gazdaságpolitikák jobb összehangolására, a közös kormányzásra. Ez egyelőre kérdés, de az biztos, hogy a márciusi és a júniusi csúcstalálkozót is e terv megvitatásának szentelik, az Európai Parlament is áttekinti a helyzetet, s a társadalmi partnerek is hozzászólnak.
A három alapelv azzal a trenddel menne szembe, hogy az unió növekedési képessége csökkent a válság nyomán, a munkanélküliség emelkedett, s a versenyképesség is csorbát szenvedett. Vagyis okos, a kutatás-fejlesztésre, innovációra alapozó növekedést kellene serkenteni, de a klímaváltozás hatásaira is tekintettel fenntartható módon, takarékosan bánva az erőforrásokkal és előtérbe helyezve a zöldmegoldásokat, s olyan viszonyokat teremtve, hogy minél több ember részesüljön e stratégia remélhető sikereiből, vagyis sokkal több állás jöjjön létre és nagymértékben mérséklődjék a szegénység. Ehhez rendeli a bizottság az öt célt: 2020-ra a foglalkoztatás érje el a 75 százalékot a 20–64 éves korosztály körében, a kutatásifejlesztési költés emelkedjék a GDP három százalékára, a tagállamok tartsák magukat az uniós klímamegállapodáshoz, a fiatalabb nemzedék negyven százaléka szerezzen felsőfokú képesítést, s a szegénység kockázatával szembenéző jelenleg nyolcvanmilliós tábor húszmillióval apadjon. Ehhez tartozik végül hét kezdeményezés: az innovációs unió létrehozása, a fiatalok mobilitásának előmozdítása az EU-n belül, az egységes digitális piac megteremtése, a hatékony energiagazdálkodás, a közösebb iparpolitika, az új készségek elsajátítását segítő oktatási rendszer, valamint a szegénység elleni érdemi fellépés.
Ám ahogy Barroso közzétette a javaslatot, úgy érkeztek a reagálások, jórészt bírálók. Az európai szakszervezetek (ETUC) nevében John Monks főtitkár azt mondta, sokkal ésszerűbb lenne a válság következményeit számba venni, és például a pénzügyi szektor reformjával sokkal többet foglalkozni. Vagyis 2010 fontosabb, mint 2020. Az Európai Parlament (EP) szocialista frakciója szerint a program nem eléggé zöld és nem eléggé érzékeny szociálisan. A brit toryk véleményét tükröző konzervatív frakció elégedetlen, hogy az egységes belső piacot a bizottsági papír eszköznek tekinti csupán, holott e parlamenti csoport szerint ez a lelke az uniónak. Elutasítják e képviselők azt is, hogy valamiféle gazdasági kormányzás öltsön testet, helyette az egyre szorosabb együttműködést ajánlja Malcolm Harbour elnökségi tag. Úgy véli, hogy a gazdaságpolitika alakításának nemzeti hatáskörben kell maradnia, különös tekintettel az eurózónán kívüli tagországokra. A BusinessEurope, amely amunkaadók brüszszeli lobbiszervezete, úgy látja, a dokumentum kiindulópontja lehet a vállalkozásokat erősítő stratégiának, amely elmozdítja az útból a növekedés akadályait.
Az eddig is vitatott kérdések közül az egyik sarkalatos a monetáris nyomán a gazdasági unió létrehozása, amit Párizs szorgalmazna, Berlin inkább fékezne. Az EP-ben a szocialisták tanácskozást is szerveztek, amelyre Andor László foglalkoztatási biztost is meghívták. A konferencián elnöklő Stephen Hughes frakcióalelnök felolvasta azt a levelet, amelyet Angela Merkel német kormányfő írt Herman Van Rompuy állandó uniós elnöknek, hangsúlyozva igényét a pénzügyi stabilitás elsődlegességére, valamint a stabilitási és növekedési paktum érintethetetlenségére. Merkel ellenezte, hogy a 2020-as programot bármiképpen öszszefüggésbe hozzák az EU költségvetésével. A bizottsági tervezet tükrözte is ezt, Barroso azt mondta, hogy a tagállamoknak – ha elfogadják – az öt célt nemzeti tervbe kell foglalniuk, s a végrehajtást ugyan a stabilitási és konvergenciabeszámolókkal egy időben, de mégis külön és másként ellenőrzik. Az EP-ben rendezett vitán Andor László ezt úgy érzékeltette, hogy a túlzottdefi cit-eljárások mintájára nem lesz például túlzott-munkanélküliségi eljárás, de azért az uniós tagországok figyelmét fel kell hívni arra, ha elmaradnak a saját tervüktől. A magyar foglalkoztatási biztos azt is sejteni engedte, hogy néhány napja még az sem volt biztos, hogy a szegénység csökkentésére konkrét célt fogalmaznak meg.
A javaslat és a vita azt is tükrözi persze, hogy a huszonhetek a válság hatására is felismerték, sokkal jobban függnek egymástól, sokkal jobban koordinálniuk kellene a politikákat, mint gondolták, ha versenyben akarnak maradni az Egyesült Államokkal és Kínával, de a részletek már nemzeti érdekeket érintenek, miközben az eurózóna legtöbb országában a deficitek csökkentése a legnyomasztóbb gond. A hiány mérséklésének és a növekedés ösztönzésének egymás mellett kellene haladnia, de éppen a görögöknél kibontakozott költségvetési válság mutatta meg, milyen hátrányt szenved az egész valutaövezet, ha valamely tagja nem hajtja időben végre a szükséges reformokat. Így aztán szerdán az Európai Bizottság elnökének üdvözölnie kellett az Athénban frissen bejelentett újabb megszorító intézkedéseket is, amelyek a nemzeti össztermék két százalékát teszik ki adóemelések, jövedelemcsökkentések és nyugdíjbefagyasztás formájában.
