Magyar palack, olasz bor
A rekordmeleget és kemény fagyokat, havat is hozó tél eddig viszonylag kevés kárt okozott a hazai szőlőültetvényekben. Az időjárás tehát egyelőre nem veszélyezteti a szokásosnakmondható 3–3,5 millió hektoliteres magyar bortermést, más gond azonban akad bőven az ágazatban – tudtuk meg Horváth Csabától, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkárától. Az uniós csatlakozás óta csaknem megtízszereződött a borimport, és ennek tömeges terjesztésében hazai feldolgozók és kereskedők egyaránt partnerek. A szakmában például konkrét javaslatként felvetődött, hogy az arra illetékes hatóságoknak a fogyasztók megtévesztése címén egyszerűen le kellene szedetnie azokat a magyar tájborként eladott, valójában külföldi, zömmel olasz borral töltött palackokat, amelyeket a nagy áruházláncok rendre akciós áron, nagy mennyiségben forgalmaznak.
Tulajdonképpen még az is kérdéses, hogy egészen pontosan mennyi is a behozott áru mennyisége,mivel hivatalos statisztika csak a százmillió forintosnál nagyobb tételeket rögzíti, ez pedig a tényleges szállítások alig több, mint felét teszi ki. A többit a hegyközségi szervezet szakértői egyéb uniós nyilvántartásokból, a bejelentett üzletek összesítéséből következtetik ki – a valós tétel azonban a sehol nem regisztrált „szürke” magánimporttal együtt lényegesen nagyobb is lehet. Ezen a rendszeren – a valódi magyar bor védelmében – a szakemberek szerint mindenképpen sürgősen változtatni kell. Az export-import egyenleg drámaian romlik:míg a kivitel évek óta 750 ezer hektoliter körül stagnál, a behozatal tavaly már meghaladta a 460 ezer hektót – 2004-ben az utóbbi adat még kevesebb volt 60 ezernél.
Sok tőkehiányos hazai feldolgozó vásárol literenként 28–30 eurócentes, tehát kevesebb mint százforintos áron folyóbort külföldi partnertől (elsősorban a már említett olaszoktól), azt saját pincészetének logójával hozza forgalomba, és csak a hátsó tájékoztató címkén jelzi – rendszerint kis betűkkel – az áru származási helyét. Ez – vélik a tisztán hazai borral kereskedő szakmabeliek – lényegében a fogyasztók megtévesztése, hiszen ők joggal feltételezik, hogy a polc „innenső” oldalán feltüntetett pincészet palackjában valóban hazai nedű van. Az üggyel kapcsolatos kérdésünkre egyébként a fogyasztóvédelmi hatóságnál azt a tájékoztatást kaptuk, hogy amennyiben a boron a származási hely –akár a „másodlagos” címkén is –egyértelműen fel van tüntetve, akkor az ilyen forgalmazás önmagában nem tekinthető szabálytalannak, igaz, reklámozni vagy akciózni magyar termékként semmiképpen sem szabad. A borászok szerint viszont az eljárás mindenképpen rontja a hazai áru esélyeit.
A hegyközségek főtitkára szerint az érintett pincészetek nem „gonoszságból” élnek ezzel a módszerrel. Többségük krónikus tőkehiánnyal küzd, a hazai szőlőfelvásárlás, borkészítés, palackozás és forgalomba hozás között akár évek is eltelnek. A lédigáruként érkezett import villámgyors lepalackozása és olcsó értékesítése viszont szinte hetek alatt biztos pénzt hoz – kétszáz forintos literenkénti kereskedelmi árral számolva összességében egy évben legalább nyolcmilliárd forintot. Ráadásul a már említett olcsó árak a hazai felvásárlásban is súlyos feszültségeket okoznak. A főtitkár szerint a tavalyi, kimagasló minőségű magyar szőlőért kilónként 40–60 forintot kaphattak csak a termelők, a szakminisztérium pedig elzárkózott a felvásárlás finanszírozásának közvetlen támogatásától. Mindezek alapján nem meglepő, hogy koncentrálódnak a hazai feldolgozók. A magyar bortermelés az uniós csatlakozáskor még 12 500 feldolgozóból került piacra, ma hétezer megfelelő engedélyekkel rendelkező ágazati vállalkozás működik.
Neves magyar borászok – köztük például az év borászának is megválasztott Bock József, ifj. Figula Mihály vagy a Fidesz színeiben országgyűlési képviselőjelöltséget is vállaló Tiffán József – 12 pontos követelést terjesztett az illetékes hatóságok és politikusok elé, amelyben a borászat kiemelt ágazatként való kezelését, a mezőgazdasági alkalmi munkavállalás egyszerűsítését és „a borfogyasztás és gépjárművezetés viszonyának ésszerű szabályozását” javasolják. Információink szerint az aláírók „egy 12 alkoholfokos borból készült fröccsben” látják azt a célszerű mértéket, amit a gépjárművezetésben még megengedhetne a jogszabály. Az ORFK sajtóosztályán a felvetést kérdésünkre nem kívánták kommentálni. Azt azonban megjegyezték, hogy az úgynevezett alkoholfogyasztási „zéró tolerancia” kedvező hatása jól érezhető a közlekedési baleseti statisztikákban. Azt pedig egy egyszerű vérvizsgálathoz képest csak meglehetősen költséges eljárással lehetne kimutatni, hogy a szonda által kimutatott legenyhébb ittasság is valóban bortól és nem egyéb szesztől származik.
