Az újság forrásai szerint olyan európai pénzintézetek vannak jelen aktívan a görög fizetésképtelenség esetén szükséges biztosítások piacán, mint a svájci Crédit Suisse és UBS, a francia Société Générale és BNP Paribas vagy a német Deutsche Bank. A névsor annyiban nem meglepő, hogy a görögök a francia bankoknak 75, a svájciaknak 64 milliárd dollárral tartoznak a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint, a németeknek pedig 43 milliárddal – a pénzintézetek most tehát minden erejükkel próbálnak futni a pénzük után. A görög államcsőd kockázatát mutató CDS-spread az ősz óta több mint 300 bázisponttal megugrott, és immár négy százalék fölé került. Korábban szuverén adósság ellen kevéssé kötöttek biztosítást. Az elsősorban dél-európai államháztartások „ellenében” egy londoni cégen keresztüli tőzsdeindex, az iTraxx SovX, amit tavaly szeptemberben hoztak létre a nagybankok, köztük – az amerikai lap forrásai szerint a görög államadósság ügyes kozmetikázásában élenjáró – Goldman Sachs és J. P. Morgan is.

Az eredmény egy ördögi kör: az alapkezelők, a befektetők menekülnek a görög kötvényektől, s immár Athén bedőlésétől várnak profitot, ami az ellenérdekelt spekuláció miatt jócskán megnehezíti az adósságkezelést. – Olyasmi ez, mint tűzkárbiztosítást kötni a szomszéd házára. Azt ösztönzi, hogy az le is égjen – állítja a UniCredit egy hitelpiaci elemzője. Egy másik vélemény szerint vak vezet világtalant. Nem az iTraxx SovX idézte elő a kialakult helyzetet, de rontott rajta – vélte a világlapnak az R & R New York-i tanácsadócég szakértője, hozzátéve: a CDS-ek a biztonság illúzójával szolgálnak, de valójában növelik a rendszerkockázatot.

Az amerikai ingatlanpiaci buborék kipukkadása és az AIG óriásbiztosító megingása kapcsán is ismert CDS-ekkel szemben Christine Lagarde, francia pénzügyminiszter is szót emelt a múlt héten, szabályozást sürgetve.