Nobel-díjas támogatói vannak a brit kormánynak
Vegyes üzeneteket kapott Gordon Brown és a brit kormány a gazdaság állapotával és a teendőkkel kapcsolatban. Kellemetlen meglepetésként érkezett a statisztikai adat, hogy a várakozással és szokásokkal ellentétben januárban, amikor a munkavállalók jelentős része köteles befizetni személyi jövedelemadóját, 4,3 milliárd fonttal emelkedett a kormány adósságállománya. A The Times napilap szerint ez az első alkalom 1993 óta, hogy a kincstár az év első hónapjában mínuszba került. Elemzők azonnal megkongatták a vészharangot, hogy az előző negyedévi minimális, 0,1 százalékos GDP-gyarapodás után a szigetország visszatér a recesszióhoz. Vezető pénzügyminisztériumi tisztviselők szerint a várható éves költségvetési hiány változatlanul 178 milliárd font, azaz 12,6 százalék. Citybeli források felhívták a figyelmet, hogy ez az arány mindössze 0,1 százalékkal kedvezőbb, mint a 12,7 százalékos görög költségvetési deficit, amit Nagy-Britannia rossz esetben akár felül is múlhat.
Brown és pénzügyminisztere, Alistair Darling komoly biztatásnak tekintheti viszont összesen 67, köztük két Nobel-díjas közgazdásznak (Robert Solow és Joseph Stiglitz) a pénteki Financial Timesban napvilágot látott két nyílt levelét. A különböző neves brit és amerikai egyetemeken dolgozó szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a következő, valószínűleg május 6-án sorra kerülő választás után nem szabad azonnal megkezdeni a fiskális szigorítást, mert az megtorpedózhatja a törékeny élénkülést. A Munkáspárt már korábban ígéretet tett arra, hogy négy év alatt felére csökkenti a költségvetési deficitet, de a közkiadások mérséklődése nem kezdődne meg 2011 előtt. A levelek aláírói között sokan találhatók, akik korábban nem avatkoztak be a politikába.
A Financial Timesban megjelent írásoknak két másik fontos üzenete is van. Az egyik, hogy éppen pénteken, a Policy Network szervezet konferenciája keretében mondta el kvázikampánynyitó beszédét Gordon Brown, melyben „nemzetközi együttműködést sürgetett a globális, nem a kormányok, hanem a bankok által okozott hitelválság leküzdése érdekében”. Kérte a brit választókat, „ne tegyék kockára a gazdaságot, hanem biztosítsák a növekedés és a munkahelyek jövőjét”. A másik tényező, hogy a munkáspárti gazdaságpolitika melletti kiállás egy héttel követi húsz másik közgazdásznak a The Sunday Timesban megjelent állásfoglalását, mely viszont a Konzervatív Párt elképzelése mellett kardoskodva a takarékossági csomagterv mihamarabbi megkezdését követelte.
