A lítium gazdaggá teszi Bolíviát
Ahogy Szaúd-Arábiát az olaj, Bolíviát a lítium emeli ki a szegény nemzetek sorából, s teszi hamarosan dúsgazdaggá. A dél-amerikai ország tízezer négyzetkilométeres Uyuni sósivataga rejti ugyanis a világ legnagyobb feltáratlan lítiumkészletét. A US Geological Survey felmérése szerint az 1976-ban felfedezett lítiumvagyon 4,8 milliárd villanyautó akkumulátorához elegendő. Nem csoda, hogy a tízmilliós lélekszámú Bolívia mágnesként vonzza magához az ásványkincs kiaknázására vállalkozó óriáscégeket.
Bolíviában azonban még csak most körvonalazódnak az első bányanyitási tervek. A hirdetési biznisz mellett az elektromos autók fejlesztésében utazó francia multimilliárdos, Vincent Bollore, a dél-koreai LG-csoport, a japán Mitsubishi és Sumitomo egyaránt részt szeretne venni a beruházásban, akár egyedül, akár La Paz partnereként. A cégek már eddig is önzetlenül –értsd: ingyen – segítették a kormányt a tervezési munkálatokban – írja a Bloomberg.
– A lítium a reményt jelenti nemcsak a bolíviai emberek, hanem az egész világ számára – hangoztatta Evo Morales indián származású elnök, aki gondosan ügyel az aranytojást tojó tyúkra, s minél távolabb akarja tartani a „rókákat” az óltól. A lítiumkitermelés és -feldolgozás valamennyi munkafázisát kormányzati ellenőrzés alatt kell végezni, s az ebből származó haszonnak a bolíviai nép felemelkedését, az itt élők javát kell szolgálnia – egyértelműsítette szándékát a pokolian népszerű Morales.
Ez rendben is lenne, csakhogy valahonnan elő kell teremteni a bánya és a feldolgozó megépítéséhez szükséges 800 millió dollárt. Dél-Amerika – Guyana után – második legszegényebb államának azonban erre egyelőre nincs pénze, ezért valószínű, hogy előbb-utóbb ráfanyalodik a multik bevonására.
Egyelőre csak a szakmai segítségüket veszik igénybe, a bányanyitás előkészítéséhez szükséges hétmillió dollárt a kormány adta a Corporación Minera de Bolivia nevű állami vállalatnak két évvel ezelőtt. A tervek szerint 2010-ben kezdődhet meg a termelés, és 2014-re már ott lesz a világ legnagyobb lítiumfeldolgozója: a sós tavakból évi 30 ezer tonna lítiumkarbonátot nyernek ki, lehagyva a Rockwood chilei feldolgozójának teljesítményét.
Az Uyuni sósivatagban most még fém-, illetve műanyag konténerekbe töltött sós víz lepárlásával kísérleteznek, és a kinyert lítium tisztítását és karbonátos formában történő tárolását modellezik. Jó úton haladnak. A munkálatokat a 28 éve ott élő belga fizikus, Guillaume Roelants irányítja egy bizottság élén, amelyben francia, japán, dél-koreai és brazil cégekkel, kutatókkal közösen dolgoznak a lítium-előállítás tökéletesítésén.
Az Andok chilei oldalán jóval előbbre tartanak, ott két cég uralja a piacot. A már említett amerikai Rockwood, amelyben 29 százalékos részesedése van a Henry Kravis nagybefektető nevével fémjelzett KKR-csoportnak, valamint a chilei Soquimich. Ma még e két vállalat adja a világ alacsony kitermelési költségű lítiumkínálatának 70 százalékát.
A világ bizonyított lítiumkészletének 35 százaléka Bolívia határain belül található: a sivatag sójából 95 millió tonnát lehet kinyerni. Valóságos kincsesbányáról, a chilei készletek tizenkétszereséről van tehát szó. Ellendrukkerekben sincs hiány. Az elnöki névrokon, a Rockwoodot irányító chilei Eduardo Morales szerint Bolíviában burkolt utak is alig vannak, sok helyütt még áram sincs. A legközelebbi kikötő is chilei területen van, sok száz mérföldre a sósivatagtól.
Arról nem is beszélve, hogy a bolíviaiaknak semmilyen tapasztalatuk sincs a lítiumbányászatban. Egy szó mint száz: egyedül semmire se mennek, szükségük lesz a befektetői segítségre – foglalta össze Morales. Meglehet, saját üzletüket félti a kéretlen konkurenciától, hiszen jelenleg a chileiek az önköltség háromszorosát kérik és kapják a lítiumért, mert a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel, és kevés cég van a piacon.
A Rockwood és a Soquimich a világ legszárazabb sivatagában, az Atacamában párolja le a lítiumtartalmú sót. A hatalmas, sóval és vízzel töltött medencékből másfél év alatt válik ki és dúsul fel a lítium. A fémet karbonátos formába „hozzák”, úgy forgalmazzák, kilóját nagyjából hét dollárért. Az árak 2006 óta megháromszorozódtak, ennek köszönhetően fut is a szekér: tavaly a New York-i tőzsdén jegyzett Rockwood 3,4 milliárd dollár értékű forgalmat bonyolított le.
Az árak pedig nemigen mennek lejjebb, hiszen elsősorban az autóiparnak hamarosan égető szüksége lesz a lítiumra. Évente már most is tucatszám mutatják be az új, elektromos vagy hibrid járműveket, amelyekkel az üvegházhatású gázok kibocsátását tudják csökkenteni. Az arányokat érzékelteti, hogy az Obama-kabinet a fosszilis eredetű üzemanyagok kiváltását elősegítő programra 11 milliárd dollárt tett félre, elsősorban a jármű- és az akkumulátorgyártók számára. A csődből lassan kikecmergő GeneralMotors például az elektromos meghajtású Voltra építi a jövőt. A középkategóriás családi autó már mindenben eleget tesz a szigorodó energiatakarékossági követelményeknek.
Az elektromos autók képességein azért van még mit pallérozni, a jövőre sorozatgyártásba álló Volt például hetven kilométert tud megtenni egy feltöltéssel. Igaz, ha lemerül, egy kisegítő benzines generátor veszi át az irányítást a motorháztető alatt. Carlos Ghosn, a Nissan francia vezérigazgatója szerint
2020-ra már minden tizedik új autónak lítiumakkumulátor szolgáltatja az energiát, ez évi hatmillió gépkocsit jelent. – Az az ország, amely sok lítiummal rendelkezik, rengeteget profitálhat ebből – tette hozzá. Mai árakon számítva nagyjából 700 milliárd dollárt.
A depressziót is oldja
A jelenleg százmillió dolláros lítiumos autóakkumulátor-üzletág évi 103 milliárd dollárossá nőheti ki magát a következő két évtizedben a Credit Suisse előrejelzése szerint. A lítiumfelhozatalnak még csak 25 százalékát viszi el az akkumulátorgyártás, a többit a kerámia- és üvegipar használja fel hőállóságnövelő adalékanyagként, de kenőanyagként és antidepresszáns gyógyszerkészítmények hatóanyagaként is szolgál.
Autóakkumulátor számára ideális a lítium: könnyű, nem forrósodik fel, és kitűnően tárolja az energiát. E tulajdonságait kicsiben is kamatoztatja, hiszen notebookokban, zenelejátszókban és mobiltelefonokban már egy évtizede használják az újratölthető lítiumtartalmú akkukat.
