Az Ober Lízing a ház megvételére és felújítására csaknem 30 millió forintot költött, mielőtt hosszú távra bérbe adta volna a Bakonyerdőnek. Utóbbi a futamidő végéig az eredeti vételár több mint dupláját, 65 millió forintot fizet ki az ingatlanért. A szerződést megkötő volt vezérigazgató, Horváth László lapunknak készpénzkíméléssel magyarázta, hogy korábbi terveiket feladva nem vették meg, hanem bérlik a kérdéses ingatlant.

Az épület egyébként most üresen áll, ennyiért bérlőt nem találnak rá. Ám nem volt ez mindig így. Korábban a társaság „vezető séfje” szívességi lakáshasználóként, azaz ingyen lakott benne. Őt helyi szinten fejedelminek számító, 300 ezer forintos bérért alkalmazta a cég. (Összehasonlításul: ennyit visz haza az öt nyelven beszélő kereskedelmi osztályvezető.) A felügyelőbizottságnak azonban szemet szúrt, hogy ilyen munkakört a társaság szervezeti leírása egyáltalán nem tartalmaz, hiszen nemhogy étterme, még menzája sincs a cégnek. Horváth László szerint azonban a vezető séf alkalmazása helyénvaló volt, az illető az erdőtársaság vadászházaiban mutathatta meg főzőtudományát.

A volt vezérigazgató a belső vizsgálat szerint fegyvervásárlásaival is anyagi hátrányt okozott a társaságnak. A meglévő szolgálati fegyvere mellé Horváth – akinek a felesége is rendszeresen vadászik – 2008 márciusában 1,3 millió forintért vásárolt egy Merkel lőfegyvert, majd ugyanez év őszén egy hárommillió forintos Blaser Baronesse golyós fegyvert. Utóbbit tipikus női fegyverként tartják számon, ami komikus látványt nyújthat a 185 centiméter magas Horváth kezében. A felügyelőbizottság arra sem talált ésszerű magyarázatot, hogy Horváth miért adta el a kereskedőcégnek a tőle korábban megvett fegyvert, hogy aztán visszavásároltassa azt a Bakonyerdővel. A volt vezérigazgató erre úgy reagált: vadászként sem fegyvereinek ára, sem számuk miatt nem kell szégyenkeznie, hiszen szolgálati fegyvereinek leadása után „még legalább nyolc” maradt a tulajdonában.