Adatban nem ismer el hibát az EU
Most mindenki nagyon dühös és senki nem ért semmit. Angela Merkel német kancellár éles kirohanást intézett azon Wall Street-i befektetési bankok ellen, amelyek bonyolult származékos pénzügyi termékeik révén segítették Görögországot – és alighanem más államokat és régiókat is – a deficit és az államadósság mértékének csökkentésében. – Lehet, hogy a törvényt nem szegték meg, de a maastrichti szerződés szellemét igen – mondta, miközben kormányának szószólói mindinkább azt hangoztatják, hogy Athénnak egy huncut centet sem kéne adni, nemhogy még kihúzni a maga ásta sírból. Ennek következtében persze csütörtökön újra kilenchavi mélypontra süllyedt az euró árfolyama, s nem enyhült a görög állampírokra nehezedő nyomás sem, mert a piacok arra a megygyőződésre jutottak, hogy az Európai Unió csak retorikai támogatást ad a dél-európai tagországnak, egyebet nem. Sőt, német és holland közvéleménykutatások szerint e gazdag országok polgárai a legszívesebben kitessékelnék Görögországot az euróövezetből.
Igen, de az érintett bankok – elsősorban a Goldman Sachs – azt mondják, az ötleteik igenis törvényesek voltak, a tranzakciókat az Eurostat megengedte az évtized elején, s amikor változtak a szabályok, ezen ügyletek száma is csökkent. Az is nyilvánvaló, hogy e tanácsok révén nem javultak annyira látványosan a mutatók, s Görögország azért került bajba, mert ingoványos talajra lépett a költségvetési szigor feladásával. Az már csak hab a tortán, hogy az államcsőd elleni biztosításokra kitalált, úgynevezett CDS-termékek is a politika homlokterébe kerültek, a francia kormány sokkal átláthatóbb viszonyokat követel, mert most valóban nem tudni, hogy a tőzsdéken nem forgalmazott ügyletekből ki mennyit köt, s miért. Így a görögökre közelebbről meg nem nevezhető spekulációs nyomás is nehezedik.
Az Eurostat viszont azt mondja, hogy csak a The Wall Street Journal minapi cikkéből értesült arról, mi is folyt itt valójában az évtized elején. Ám a Financial Times legorombította az uniós statisztikai hivatalt, mondván, a pénzügyi életben mindenki tudott ezekről a származékos ügyletekről, amelyek előtt éppen a luxemburgi székhelyű Eurostat nyitott szabad utat. A belga pénzügyminiszter, Didier Reynders továbbment: emlékeztetett rá, hogy a kilencvenes években elkövetett visszaélések, kettős könyvelés, és titkos svájci számlákra helyezett pénzek miatt az Eurostat is botrányhőssé vált 2003-ban. Ráadásul, a helyzet úgy áll, hogy az erősebb kutya ugat, s ehhez igazítják a statisztikai adatokat. Különböző nagyvállalatok könyvelési technikáját érintő eltérő döntéseket említett Reynders, amit persze Luxembourgból visszautasítottak.
A bizottság kedden terjesztett javaslatot a pénzügyminiszteri tanács elé az Eurostat ellenőrzési hatalmának növelésére, tekintettel a görög államháztartási statisztika szomorú helyzetére. (Az új görög kormány októberben tárta fel, hogy az elődje által számított hatszázalékos deficit valójában kétszer akkora.)
Elképzelhető, hogy mielőtt az Eurostat nagyobb szerephez jut, átalakítják, emelik a létszámot. Tisztázni kell, ki, mikor és mit tudott. A görög szocialisták vizsgálatot indítottak az előző konzervatív kormány állítólagos machinációinak feltárására. Erre az Új Demokrácia párt úgy reagált: a megszorító intézkedéseket támogatta a válság súlya alatt, de a nyomozás bejelentése a konszenzusnak is véget vet. Jöhetnek a sztrájkok, amelyek csak növelik a piaci gyanút, hogy Athén képtelen lesz a hiány négy százalékpontos idei megkurtítására, vagyis még további nadrágszíjmeghúzásra lesz szükség. Így lehet szépen ördögi körbe keveredni.
Szegény görögök
Európa 66 legszegényebb régiójából 7 Görögországban található – írja az Eurostat, amely csütörtökön frissítette a 271 statisztikai régióban a vásárlóerő-paritáson egy főre jutó nemzeti össztermék összehasonlító táblázatát 2007-re. Az EU huszonhét tagországának átlagát 100 százaléknak véve London központjában 334 százalék ez az érték, míg Bulgária észak-nyugati részén mindöszsze 26. Ez jól érzékelteti a hatalmas jövedelmi különbségeket. Ám minden hetedik régiót az EU-ban 125 százalék feletti érték jellemzi, igaz, ezek a fővárosok vagy nagyvárosok körzetei, mint Brüsszel, Hamburg, vagy éppen Prága. Közép-Magyarország 102 százalékkal éppen csak az átlag feletti, Észak-Alföld azonban csak 39 százalékot mutat. A 75 százalék alatti egy főre jutó GDP-t számláló 66 régióból a legtöbb, 15 Lengyelországban található. De Olaszországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban is találni ilyen térségeket. Érdekes, hogy az EU és a NATO központjának is otthont adó Brüsszel 220 százalékkal nagyon gazdagnak számít, de a két nagy régiója, Flandria és Vallónia között tetemes a különbség, előbbi 116, utóbbi 83 százalékkal szerepel a listán.
