Mol helyett orosz-brit ajánlat a Szurgutnyeftyegaznak
Lapunk információi szerint az EMFESZ-ügyben érintett Kirill Kaszatkin – a brit Sinocor cég képviselője – nemrég felajánlotta az orosz Szurgutnyeftyegaz tulajdonában lévő Mol-részvényekért cserébe a brit Ineos nevű műanyagipari nagyvállalat részvényeit. Az Ineos jelenleg főképp a társaság vezetőinek tulajdonában áll. A felek azonban elvetették az ötletet, így az ügyletből végül nem lett semmi.
A hír különös fényt vet a Mol és a Szurgutnyeftyegaz közötti, eddig sem túl világos történetre. A magyar olajtársaság 21 százaléka évek óta parázs viták tárgya. Az ötödrésznyi Mol-pakett a jelek szerint kívül esik a Mol-vezetők befolyásán, amit láthatóan nehezményeznek. A Mol-vezetés korábban a csomagot apránként összevásárló osztrák OMV-vel, majd az azt tavaly egyben megszerző orosz Szurgutnyeftyegazzal akasztotta össze a bajszát. A feszültségek az érintett kormányok szintjéig is elértek. Legutóbb három hete, az orosz és a magyar kormány képviselőinek közös budapesti ülésén merült fel a két magáncég problémája.
Hogy melyik fél pontosan mit vetett fel, máig nem tudható pontosan. Forrásaink rendre a másik fél szemére vetik az informális megközelítést, míg magukra, mint a szabályokat mereven betartó – az ügyről úgymond semmit nem tudó – szereplőként emlékeznek. E szerint orosz részről felmerülhetett, hogy a magyar hatóságok miért akadályozzák még azt is, hogy a Szurgutnyeftyegaz megjelenhessen a Mol részvénykönyvében. (Lehetséges válasz: a magyar kormánynak nincs befolyása a független hazai hatóságok, és főleg nincs a magáncégek működésére.) A magyar fél viszont a magántulajdonú Mol egyfajta önkéntes szószólójaként azt tolmácsolhatta az orosz küldöttségnek, hogy a cég szívesen megvásárolná a Szurgutnyefyegaz kezében lévő 21 százaléknyi Mol-részvényt. Erre az orosz fél akár szét is tárhatta a kezét, miszerint kormányuknak mi befolyása lenne egy magántulajdonú orosz olajtársaságra. Akkor Magyarországon ezt „nyet”-ként értelmezték. A nyilvánosság mindebből csupán a plenáris ülésre érkező küldöttség egyórás késését érzékelte.
Ugyanakkor a Vedomosztyi nevű orosz lap minapi információi szerint a Kreml – amely természetesen szoros kapcsolatban áll egyik legnagyobb olajcégükkel – beletörődni látszik a helyzetbe, miszerint a magyar sánc megbonthatatlan. E szerint a témában szabad kezet adtak volna a Szurgutnyeftyegaznak, amely a részvénycsomagért cserébe nyitott lenne különböző európai üzletrészekre. (Ez a jellemzés igencsak ráillik a brit Ineosra.) A Vedomosztyi szerint a Mol olyan ajánlatot tett a Szurgutnyeftyegaznak, hogy megvásárolná az orosz cég birtokában lévő Mol-részvényeket. A Mol akkori rövid reakciójában nem tért ki az értesülés igazságtartalmára, amit lapunk konkrét kérdésére sem kívántak megtenni.
Mostani megkeresésünkre, miszerint akár a Mol, akár a vezetői kapcsolatban állnak-e a Sinocorral, a Molnál határozott nem volt a válasz. Vagyis Kirill Kaszatkin mögé nem sejtethető a Mol, még akkor sem, ha az orosz üzletember felvetése egybeesik a Mol érdekeivel.
Kirill Kaszatkin mindemellett sűrűn fordul meg Magyarországon. Az üzletember a vitatott helyzetű EMFESZ háza táján tevékenykedik: többen a céget tavaly furcsa körülmények között megvásárló, máig ismeretlen hátterű RosGas háttérembereként ismerik. Ugyanakkor ismereteink szerint a Sinocor hivatalosan csupán az EMFESZ tanácsadója, amelynek nincs kapcsolata a RosGaszal. Mindenesetre a hírek szerint a tanácsadó a német E.ON-nál is elérte, hogy adjon gázt a tavaly beszállító nélkül maradt EMFESZ-nek, azaz piaci versenytársának. Kirill Kaszatkint a kérdések kapcsán újfent nem értük el.
Az EMFESZ ma már főleg a – tavaly év végéig teljesen Mol-tuladonú – Mol Energiakereskedő Zrt.-től kap gázt. Ez a beszállító nemrég 50 százalékban névleg belizei tulajdonba került, melynek háttérembere az engedélyező Európai Bizottság szerint egy orosz magánszemély.
Új orosz szál azonban nemcsak a Mol, hanem az EMFESZ körül is felbukkant. Lapunk információi szerint a Gazprom mellett a szintén orosz Novatek nevű nagyvállalat is szóba kerülhet az EMFESZ, avagy a cég ügyfeleinek majdani gázbeszállítójaként. A Novatek Oroszország második legnagyobb gázkitermelője, az állami Gazpron után. Árbevétele 500 milliárd forint körüli, amihez hatalmas, évi mintegy 32 milliárd köbméteres gázforgalom párosul.
Ez a Novatek nagy problémája és egyben kiugrási lehetősége: jelenleg belföldön rendkívül nyomott áron kénytelen a gázt értékesíteni. (A kisebb termékforgalmú Mol árbevétele hatszorosa a Novatekének.)
Az orosz társaság elvileg magántulajdonú, de mostani legnagyobb, áttételesen mintegy 23 százalékot birtokló fő részvényese, Gennagyij Timcsenkó után erre a cégre is leginkább a „Kreml-közeli” jelző illik. Orosz elemzők szerint a Novatek alkalmas lenne az állami többségű Gazprom tarifájánál olcsóbban az unióba szállítani, pont az EMFESZ érdekeinek megfelelően. Ehhez ugyanakkor mindenképpen szükség van az ottani törvények által is kedvezményezett Gazprom jó szándékára. Nem csak azért, mert a kártyákat amúgy is a Kremlben osztják, és a szállítást a Gazprom végzi, hanem mert a Novatek mintegy 20 százalékos pakettje hivatalosan is a Gazprom kezében van. Elvben a Gazpromnak nem érdeke egy olcsóbb versenytárs beengedése az európai piacra. Az orosz gázmulti kemény, olykor európai gázellátási válságba is torkolló viták során érte el, hogy az unió felé egységes árat alkalmazhasson, és ne legyenek kivételezettek. (Közéjük tartozott korábban az ukrán Dmitrij Firtas, az EMFESZ egykori tulajdonosa is.) Alekszandr Medvegyev, az orosz gázmulti vezérhelyettese viszont nemrég lapunknak jelezte: számára ugyan az EMFESZ-kör ellátási kérdései újdonságot jelentenek, de a lehetséges megoldásban más orosz társaságok is részt vállalhatnak.
Forrásaink szerint a Gazprom nem engedhetimegmagának sem az állítása szerint tőle korábban a gázt ellopó EMFESZ újbóli közvetlen ellátását, sem egy az EMFESZ-ügyfelekre alapítandó új cég olcsóbb ellátását. Már csak azért sem, mert fő magyarországi vevője, a német E.ON árgus szemekkel nézi a fejleményeket, és azonnal felvetné ezt problémaként a tavaly át nem vett gáz kifizetésével kapcsolatos vitájukban. Egyszersmind viszont a Gazprom deklarált célja az uniós fogyasztók minél közvetlenebb ellátása, amire az EMFESZ kapcsán lehetősége adódhat. Az eddigi törékeny megoldásokhoz hasonlóan felvetődött az olcsóbb türkmén és kazah gáz újbóli bekeverésének gondolata, de ezt korábban is sokan csupán a kivételezettség nem túl meggyőző hivatalos magyarázataként tartották számon. Egyes hazai fogyasztóknak tehát azt a parlamenti folyosókig elérő igényét, miszerint – úgymond a belföldi verseny fenntartása érde kében – a Gazproménál olcsóbb orosz gázt kérnek, Moszkvában a jelek szerint nem söpörték le azonnal az asztalról. Ugyanakkor erre még nem is született a Kremlben megoldás.
