Noha egyelőre a görög, a spanyol és a portugál hiány elszállása izgatja a befektetőket, az euróövezet több országának fizetőképességét is megkérdőjelezi a piac, mert nem bízik a deficitcsökkentő ígéretek betartásában. Az unióban érzékelhető a cselekvési vágy a hosszabb távú növekedési kilátások javítására, de a tőzsdei viharok erejét alábecsülték Brüsszelben. Hiába mutogatott Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke az Egyesült Államokra és Japánra, mondván, ott idén is tíz százalék körüli költségvetési hiány várható, míg az euróövezet tizenhat tagországában átlagosan csak hatszázalékos. Joaquín Almunia pénzügyi biztos nyilatkozata sem növelte a bizalmat, amikor a Görögországgal szemben megfogalmazott brüsszeli ajánlások ismertetésekor kijelentette: a piacok majd nyomást gyakorolnak Athénra, hogy hajtsa végre a rendkívül kemény deficitcsökkentő tervét, amely ellen a szakszervezetek egyébként már készítik elő az akciókat.

Trichet szerint ezzel együtt nincs miért aggódni, az euróövezet „fenegyerekei” megkezdték a költségvetésük rendbetételét, ám a látható eredményekhez időre van szükségük. A szégyenpadra a görögök mellé a immár Portugáliát és Spanyolországot is odaültették a befektetők. Az ígéretek szerint a görögök 12,7 százalékról az eurózóna követelményeinek megfelelő 3 százalékos szintre csökkentik a defi citjüket, míg a spanyolok 2013-ra érik el ezt a szintet. Ők 11,4 százalékról startolnak, míg a portugáloknak 9,3 százaléknál kell behúzniuk a kéziféket, hogy eleget tegyenek a maastrichti követelményeknek. Trichetnek az EKB csütörtöki kamatdöntő ülése után – amelyen 1 százalékon hagyták az euróövezeti irányadó rátát –elhangzott, nyugtatónak szánt szavai nem értek célt, a lisszaboni, madridi és athéni tőzsdén meredeken estek az árfolyamok, és ez alól a feltörekvő országok börzéi sem voltak kivételek. Az indexek 2–5 százalék közötti eséssel reagáltak, hogy aztán pénteken folytatódjon a lejtmenet: Athén, Lisszabon és Madrid irányadó mutatója 2,5–4 százalékkal esett tovább.

A tőzsdékről kivont pénz a devizapiacokon talál magának helyet. A dollár, a svájci frank és a font is erősödött az euróhoz képest. Egy euró már csak 1,36 dollárt ért, azaz december óta kerek 10 százalékot gyengült a közös valuta, amelynek állapota pénteken sem javult. A svájcifrank-hiteleseknek rossz hír, hogy az árfolyam már 187 forinton jár, a dolláré átlépte a 200 forintot. A svájci frank iránt olyannyira megnőtt a kereslet, hogy a jegybanknak interveniálnia is kellett a távolkeleti piacokon, hogy gyengítse saját fizetőeszközének árfolyamát az euróhoz képest – írja a Reuters.

Egy esetleges államcsőd veszélye még korántsem múlt el, bár a Bloombergnek nyilatkozó elemzők a piaci reakciók eltúlzottak lehetnek. Noha a mediterrán országokért aggódókat Almunia azzal nyugtatta, hogy minden ország helyzete más és más, a szakértők szerint egy hasonlóság mégis fontos: az említett három ország, s még néhány az euróövezet perifériáján azóta veszít a versenyképességéből, hogy bevezette az eurót. A befektetők azonban valóban nem bíznak a mediterrán krízis gyors rendezésében, ezt jelzi, hogy az államadósság törlesztésének kockázatára kötött biztosítási ügyletek (CDS) ára rekordszintre ért a három ország esetében. A Portugáliára szóló 5 éves CDS 229-ról 238 bázispontra ment föl. A görögöknél már eleve magasabb volt kiindulószint: a csütörtöki 427 bázispontról 440 fölé ért a CDS-árazás pénteken. A spanyolok vannak még a legjobb helyzetben, ott a CDS 182 bázispont körül mozgott tegnap.

Az elemzők szerint a Lehman bankház összeomlása utáni likviditási válságot a központi bankok pénzteremtéssel kezelni tudták, ám most fi zetőképességi krízis bontakozik ki, méghozzá pontosan egyes euróövezeti országok helyzete nyomán. A CDS drágulása azonban nem annyira azt jelzi, hogy ezek az államok nem tudnak fizetni, sokkal inkább azt, hogy a deficitcsökkentési terveket, az ígért reformokat nem hajtják végre. Ez jól érzékelhető a lisszaboni költségvetési vitában, a nyugdíjrendszer átalakítását szorgalmazó madridi intézkedések bukásában, és a rendkívül drákóinak látszó görög programban. S persze abban, hogy az eurózóna nem állt elő elképzelésekkel a tagországok védelmére.

A piac díjazza ugyanakkor Jose Luis Rodriguez Zapatero kormányfő fellépését, aki következetesen, a szakszervezeti tiltakozás ellenére is végre akarja hajtani munkaügyi reformját, hogy a 20 százalékos – és ezzel EU-rekorder – munkanélküliségi rátát mérsékelni tudja. Ha az érdekképviseletek meggátolják a reformokat, akkor a spanyolok a görögök nyomába lépnek. Zapatero a nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre történő kitolását is tervezi a három évre szóló, 50 milliárd eurós megszorító csomag részeként.