Damoklesz kardja a görögök feje felett
– Meg kell nyugtatnunk a polgárokat és a vállalkozókat, hogy képesek vagyunk szembenézni a legnagyobb kihívással, a válságkezelés nyomán elszaladt deficitekkel és államadósságokkal – mondta Davosban a CNBC amerikai üzleti hírtelevíziónak Jean-Claude Trichet európai jegybankelnök, felszólítva az uniós tagországokat, hogy szigorúan tartsák magukat az elhatározott programokhoz. Ám a polgárokat aligha nyugtatta meg ez a néhány szó, mert január utolsó hetének utolsó munkanapján, a belga szakszervezetek felhívására, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) támogatásával, harmincezres felvonulást és tiltakozó gyűlést tartottak a foglalkoztatás és a szociális biztonság védelmében Brüszszelben, az EU-negyed közepén. „Óvakodjatok a közkiadások csökkentésétől” – üzenték a kormányoknak, amelyeknek egy része bérbefagyasztással és a szociális juttatások visszanyesésével próbál úrrá lenni a helyzeten.
Az antwerpeniOpel-gyár bezárása volt a belgák számára az utolsó csepp a pohárban, de az európai fémmunkások is készen állnak a sztrájkokra. A brüsszeli megmozdulás szervezői azonban elsősorban a fiatalok munkához jutását, az oktatás, a kutatás-fejlesztés javítását, gyorsítását, a szociális vívmányok megőrzését, a pénzügyi piacok újraszabályozását, a banki tranzakciókra kivetett adók bevezetését szorgalmazzák, s elutasítják a bérbefagyasztásokat. Joel Decaillon, az ETUC főtitkárhelyettese azt hangoztatta a brüsszeli tiltakozás kapcsán, hogy mivel 2009-ben és 2010-ben 7,5 millió munkahely vész el, Európának új növekedési stratégiára van szüksége, amely előtérbe helyezi az új technológiák alkalmazását. Már csak azért is, mert e téren elvesztette vezető szerepét: a zöldtechnológiák gyártásában Kína megelőzte. Az Eurostat friss jelentése szerint az eurózóna tizenhat országában 10 százalékra ment fel a munkanélküliség aránya, a huszonhét tagállamban pedig 9,6 százalékra, azaz 23 millióan nem találnak állást.
Az unióban a költségvetési hiány a megengedett szintet, a GDP három százalékát átlagosan bő kétszeresen meghaladja, az államadósság a legfeljebb hatvan százalékot jócskán túllépte már, s 2014-ben elérheti a száz százalékot. Ha nem történik semmi, a pénzügyi helyzet tarthatatlanná válik, s maga is a növekedést akadályozza majd, vagyis az életszínvonal romlani fog. A szakszervezeti megmozdulás azt jelzi, milyen súlyos feszültségek terhelhetik a következő évek költségvetési politikáját.
Az állami pénzügyek tarthatatlanságára a pénzügyi piacok és a hitelminősítő intézetek már most figyelmeztetnek. A céltábla most Görögország, amelyet államcsőd fenyeget, minek következménye még súlyosabb lenne, mint a beharangozott rendkívül fájdalmas megszorítások, ideértve a bércsökkentéseket és a szociális ellátó rendszerek karcsúsítását. Az Európai Bizottságot és a tagországok kormányait persze felháborítja, hogy ismét kiderült: a görög statisztikai rendszer lényegében összeomlott, megbízhatatlan adatokat közölt. Az őszi választások után az új szocialista kormány a hiányt megkétszerezni kényszerült, s az most a GDP 12,7 százalékára rúg. Ezt kéne minél gyorsabban három százalék alá vinni. A január közepén Brüsszelnek előterjesztett tervről az Európai Bizottság szerdán mondja ki a maga ítéletét, amely aztán a pénzügyminiszterek elé kerül.
A görögök saját maguknak ásták a vermet, másszanak ki maguk belőle – ez volt eddig az uniós álláspont, minthogy nincs mechanizmus euróövezeti ország csődveszélyének kezelésére. A fogadkozás mellett a görögök a piacokat is hibáztatják. Papandreou kormányfő Davosban cáfolta, hogy Kínával egyezkedne állampapírok adásvételéről, ám az is elterjedt a piacokon, hogy Peking nemet mondott. Ez aztán elszabadította a görög kötvények amúgy is magas hozamát, ami még jobban drágítja Athén számára a hatalmas hiány és adósság (125 százalék a GDP-hez képest) finanszírozását. Az euró gyengült a dollárhoz képest, az árfolyam 1,4 dollár alá esett, mert a piacok úgy érzékelték, Európa sem segít. A Le Monde kiszivárogtatását,
hogy kétoldalú alapon Athén hitelt kap a nagy tagállamoktól, Párizsban és Berlinben cáfolták, de tartják magukat az értesülések, hogy az eurózóna valamiképpen kiáll Görögország mellett, ha a kormány tényleg beadja a derekát, nekilát a reformoknak és ráncba szedi a statisztikai hivatalt.
