A szövetség tagpénztárai kezelik a magán-nyugdíjpénztári tagok megtakarításainak 96 százalékát. A pénztártagok által választható portfóliók közül a legalacsonyabb kockázatot jelentő klasszikus portfóliók átlagosan 12,11 százalékos hozamot értek el 2009-ben, a kiegyensúlyozottak 17,75 százalékos nyereséget termeltek, míg a magasabb részvényarány miatt a legkockázatosabbnak számító növekedési portfóliók 25,95 százalékos hozamot tudhattak magukénak.

Ennek megfelelően alakultak az elmúlt tíz év átlaghozamai is. A Stabilitás számításai szerint a 2000-2009 közötti időszakban egyedül a klaszszikus portfólióknál csökkent a tízéves átlaghozam az 1999-2008-as intervallumhoz képest: 7,62-ről 7,22 százalékra. A kiegyensúlyozottak esetében lényegében stagnált, tehát teljesen ledolgozta a válság miatti visszaesést (6,64 a korábbi 6,63 százalékkal szemben), míg a növekedési portfólióknál már érzékelhető mértékű volt az emelkedés (5,05-ről 5,77 százalékra). A kezelt vagyon alapján a legnagyobb szeletet a növekedési portfóliók adják, csaknem 79 százalékos részesedéssel, míg a klasszikus portfóliók részaránya nem éri el a két százalékot.

Bár a hazai nyugdíjpénztárak működésük eddigi legjobb évét zárták, még nem dőlhetnek hátra. A tőkepiacok 2009-es szárnyalását elsősorban a jelentős kormányzati és jegybanki pénzügyi beavatkozások táplálták, a kiköltekezést azonban elkerülhetetlenül fiskális megszorítások követik. A pénztáraknak a következő öt-tíz évben teljesen más piaci környezetben kell majd működniük, mint a válságot megelőző időkben – hívta fel a figyelmet Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója. Nagy szerencséjük volt a nyugdíjpénztáraknak, hogy a tavalyi jó teljesítmény ellensúlyozta a 2008-as veszteséget, erre előzetesen senki sem számított – mondta Hamecz István. Az OTP Alapkezelő vezérigazgatója szerint azonban ez nem számít, hiszen a nyugdíjpénztári hozamokat legalább tízéves időtávon érdemes vizsgálni, a nagyobb veszteségek és jelentősebb nyereségek hatása kiegyenlíti egymást.