John Hawksworth, a PwC vezető közgazdásza emlékeztetett arra, hogy 2000 elején a G7-országok teljesítménye még több mint a duplája volt a feltörekvőkének, ám ez az előny szélsebesen olvadt az elmúlt évtizedben. Ebben a főként a fejlettebb gazdaságokat sújtó válság is a feltörekvők kezére játszott, ennek köszönhetően az év végére 35 százalékra szűkül a rés.

Kína mellett különösen India domborít majd nagyot a következő években, fejlődési üteme még fő ázsiai vetélytársáét is felülmúlja. India az ezredfordulótól számított három évtizeden belül 3-ról 9 százalékosra srófolja fel saját részarányát a világ GDP-jében. Aminek 60 százalékát – ahogy most is – a „négy nagy játékos”, azaz az Egyesült Államok, az EU, Kína és India adja össze, csak az arány tolódik el radikálisan Ázsia javára. Kína lendülete 2020 tájékán hagy alább, elsősorban a nyugdíjba vonuló százmilliók csökkenő fogyasztása következtében. Itt tehát visszaüt majd az „egy család – egy gyerek” modell.

A PwC kutatói külön kiemelik a villámléptekkel felfelé törő Brazíliát, amelynek a következő hat évben kétszer is módja lesz megmutatni a világnak, hogy mit tud, meddig jutott. A dél-amerikai ország 2014-ben labdarúgó-világbajnokságot, 2016-ban pedig nyári olimpi át rendezhet, ami gigantikus beru házási hullámot hoz magával. Hasonlót, mint amelynek az eredményeit a 2008-as pekingi olimpián csodálhatta meg a világ. Az oroszoknak ugyan csak a 2014-es szocsi téli olimpia jutott, de az ország európai energetikai szuperhata lomként enélkül is fejlődőképes. Olyanynyira, hogy 2030-ban már velük kezdődik az európai országok erősorrendje. A globális rangsort Kína vezeti majd, az Egyesült Államok és India lesz a két dobogós, Japán, Brazília, Oroszország, Németország, Mexikó, Franciaország és az Egyesült Királyság áll majd a sorban.