Nem tudjuk, ha esszük a nanoélelmiszereket
Az újra kevésbé fogékony fogyasztónak a génmódosított növények, állatok és az E betűvel jelzett adalékok után meg kellene barátkozniuk a nano dimenzióban módosított tulajdonságú élelmiszerekkel. A technológusok szerint az új módszer révén ételeink egészségesebbek, finomabbak, és – nem utolsósorban – olcsóbbak lesznek. A zöldszervezetek szerint máris száznál több ilyen technológiával készült élelmiszer van az európai piacokon, ugyanakkor úgy vélik, ezek felesleges kockázatot jelentenek. Az unió most erre reagálva új szabályozásra készül a tekintetben, miként kell jelölni ezeket az élelmiszereket.
Biacs Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora elmondta, hogy számos élelmiszergyártó vállalat azért áldoz nanotechnológiai kutatásokra, mert ettől biztonságosabb, egészségesebb, táplálóbb és ízletesebb élelmiszereket remél. A nanotechnológiának nevezett módszerrel ugyanis egyebek mellett az adott élelmiszer ízéért, zamatáért vagy más előnyös tulajdonságáért felelős összetevőit, vagy éppen a vitaminokat széttörik, és ezeket a molekuláris méretű alkotóelemeket keverik az ételbe. Az is elképzelhető, hogy olyan anyaggal vonják be (kapszulázzák), amelyek az élelmiszer hasznosulása közben meghatározott időben és helyen szabadulnak ki. Ettől például anélkül lehet édesebb egy krém, hogy több édesítőt tartalmazna, vagy egy fagyasztott főzelékkrémben a mesterségesen hozzáadott vitamin túléli az ételkészítést, s a tápcsatorna megfelelő helyére érve kerül felszívható állapotba. Az egyetemi tanár beszámolt arról is, vannak élelmiszerekhez kevert antibakteriális szenzorok is, ezek akkor aktivizálódnak, ha káros folyamatok indulnak meg. Ilyenkor vagy csak színváltozással jeleznek, vagy megállítják a bomlást. Ha nincs munkájukra szükség, akkor dolgukvégezetlen elbomlanak a konyhai feldolgozás közben, vagy távoznak a tápcsatornából.
Az élelmiszerekkel összefüggő nanotechnika egy másik fejlesztés alatt álló ága az intelligens csomagolási rendszereké. Ezek az anyagok biztosítják az élelmiszerek hatékonyabb védelmét, s új felügyeleti módszerekkel biztosítják, hogy az élelmiszerek nyomon követhetők legyenek a termelőtől az asztalig. Az ilyen csomagolóanyagokról azt állítják, hogy a hagyományosnál egyszerűbben kezelhetők, fagyasztásnak, melegnek, nedvességnek, fénynek, káros anyagoknak, mikrobáknak is ellenállnak. Ezekkel megnövelhető az élelmiszerek eltarthatósága. A mikroérzékelők hatására a csomagolás színe is dinamikusan változhat, figyelmeztetve a fogyasztót a romlottságra, netán a szennyezettségre. A nanotechnológiai módszerekkel készült baktériumölő és szennyeződéstaszító felületkezelőkkel bevonják az élelmiszer-ipari feldolgozás gépeit is, ezáltal a sorokról egészségesebb élelmiszerek kerülhetnek a fogyasztókhoz.
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal (MÉBiH) is rengeteg hasznos nano-alkotóelemre is felhívja a figyelmet. Többek között arra, hogy vannak anyagok, amelyek a fogyasztó személyes profilját leképezve a megfelelő molekulák felszabadulását váltják ki a termékből. Ily módon az élelmiszerek a fogyasztó speciális íz- és illatpreferenciáihoz, ezzel együtt egészségi állapotához kapcsolódó szükségleteihez vagy tápanyaghiányaihoz és esetleges allergiáihoz igazodhatnak. Már olyan élelmiszerekkel is kísérleteznek, amelyekből megfelelő mennyiségű kalcium szabadul fel a kezdődő oszteoporózisos fogyasztóknál, vagy olyanok, amelyekben „okos szűrők” ejtik csapdába az allergiáért felelős molekulákat.
A zöldszervezetek szerte Európában aggódnak a nanotechnikai alkalmazások élelmiszer-ipari elterjedése miatt. Nézetük szerint az átlagos fogyasztónak fogalma sincs arról, hogy a feldolgozott élelmiszerekbe mit tesznek a gyártók. Biacs Péter felhívta a figyelmet arra is, a jelenleg érvényes uniós szabályozás előírja, hogy a génmódosított anyagokat tartalmazó élelmiszereket „novel” jelzéssel, magyarul „újszerű” termékként lehet forgalomba hozni. Az ilyen terméket az előállítás helyén az illetékes nemzeti hatósággal kell engedélyeztetni. (A szabályok szerint ezek után az unió területén az ilyen engedéllyel rendelkező termék már szabadon forgalmazható.) Sőt a nanoanyagok jelenlétére is külön fel kell hívni a figyelmet. A baj csak az, hogy ennek a gyártók vonakodva tesznek eleget, ugyanis attól tartanak, hogy a vásárlók nem vásárolnák e termékeket.
Oravecz Márton, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszer- és takarmánybiztonsági igazgatóságának igazgató főállatorvosa elmondta, hogy Magyarországon eddig egyetlen „nanotermék” vizsgálatát sem kérték a hatóságtól. Ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy forgalmaznak ilyet. Az uniós engedélyezési listán ugyanis többtucatnyi kérelem szerepel. Magyarországon az Országos Élelmiszertudományi Intézet a felelős a gyártás engedélyezteté séért, de az intézet honlapjáról is az derül ki, hogy az intézethez nem érkezett ilyen kérelem.
Mi a nano?
A nanotechnológia a megközelítőleg 0,1–100 nanométeres tartományba eső anyagokat használja fel új termékek és eljárások kifejlesztésére. Az információs technika, a kozmetikai, a gyógyszer-, a jármű- és a textilipar mellett az élelmiszerek előállítása során is felhasználják a mikrovilág előnyeit. Ebben a milliméter milliomod részének számító nanovilágban a bekevert anyagok tulajdonságai ugyanis alapvetően és gyakran hasznos módon különbözhetnek ugyanannak az anyagnak nagyobb mérettartományban tapasztalható tulajdonságaitól.
