Orosz támogatást kérnek gázterveikhez a törökök
Nagy tervekkel, ám nyilvánosan kevés konkrétummal zárult a török kormányfő moszkvai látogatása. Recep Tayyip Erdogan vizitje ugyan megerősítette, hogy Törökország – amely jelenleg Németország után a legnagyobb vásárlója az orosz földgáznak – kulcsszereplője lesz az orosz energiahordozók európai exportjának a tervezett Déli áramlat vezeték megvalósulása révén, az együttműködés részletei azonban tisztázatlanok.
Az Erdogant fogadó Dmitrij Medvegyev államfő, majd Vlagyimir Putyin kormányfő szavai szerint az orosz–török viszonyt stratégiai partnerség és kiemelt gazdasági kapcsolatok jellemzik: a két ország között 2009-ben 23, a krízis előtti évben 38 milliárd dollár volt az áruforgalom, amely Erdogan szerint öt éven belül a 100 milliárd dollárt is elérheti.
Ebben a főszerepet a földgáz és a kőolaj játszhatja, amennyiben megvalósulnak a tervezett fejlesztések: az olajszférában Ankara egy tavalyi megállapodás révén orosz részvételre számít a Fekete-tengeri Samsuntól a Földközi-tengeri Ceyhanig futó vezeték megépítésében, Ukrajnát elkerülő utat biztosítva az orosz olajexportnak. (A tervet a tegnapi tárgyalás után Moszkva elvben megerősítette.) Emellett tervben van egy párhuzamos gázvezeték kiépítése a már működő Blue Stream (Kék áramlat) mellé. Utóbbi, a Fekete-tenger alatt Oroszországtól a török partokig futó, az olasz ENI és az orosz Gazprom által kiépített vezetéknek a szerződés szerint idén kell elérnie az évi 12 milliárd köbméteres kapacitást, majd ezt duplázná meg a Kék áramlat II.
Egy másik terv pedig az Ukrajna elkerülésével a Balkánon át Ausztriába és Olaszországba futó Déli áramlat megvalósítása, 40-60 milliárd köbméteres kapacitással. A 25 milliárd dolláros projektet főként az Egyesült Államok kifogásolja, kockázatot látva abban, hogy az EU túlzottan az orosz földgázra támaszkodna. Helyette iraki, iráni, azerbajdzsáni és közép- ázsiai forrásokra építve az Oroszországot elkerülő Nabucco vezeték tervét favorizálja Washington. Igaz, a két utóbbi területről valószínűtlen a forrásbevonás, miután Moszkva mind az azeri, mind a türkmén földgáz felvásárlását vállalta, ráadásul a türkmenisztáni gáz orosz területeket elkerülő transzportjához egy Kaszpi-tengeri vezeték megépítésére is szükség volna.
Ankara azonban Moszkva számára sem ígérkezik egyszerű partnernek: a török sajtó Erdogan útja előtt feldobta, hogy a török kormányfő inkább bevonná Moszkvát a Nabuccóba, noha szakértők szerint a Nabucco és a Déli áramlat kizárják egymást. Az ötlet megvalósulásával Törökország minden fél számára nélkülözhetetlen tranzitországgá válna. A két terv lebegtetésével – noha Erdogan nyilvánosan nem szólt a Nabuccóról Moszkvában – Ankara a tranzitdíjat vagy az esetleges reexportot illetően erős alkupozíciót harcolna ki Moszkvával szemben, amely már számos érintett országgal – köztük Magyarországgal – megállapodott a Déli áramlat megvalósításáról.
Ankara egyensúlyoz az atomenergetikai együttműködésben is: az ország első atomerőművére tavaly kiírt tender eredményét – amely szerint az orosz Atomsztrojexport nyert – ősszel érvénytelenítették, ám most Erdogan váratlanul megállapodott Putyinnal az atomerőmű közös megépítéséről.
A több tízmilliárdos projektek alakulása nem független Törökország kaukázusi befolyásától: Ankara mielőbb szeretné Azerbajdzsán számára kedvező módon rendezni a hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, ám a gyakorlatban Örményország által 18 éve ellenőrzött Hegyi Karabah ügyét (Örményország Moszkva szoros szövetségesének számít). Ankara tavaly ugyan megállapodott Jerevánnal a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, a török parlament azonban eddig nem ratifikálta a dokumentumot, amelynek sorsa kimondatlanul az orosz–török gazdasági megállapodásoktól függ.
