EU-biztosi üzenetek adó- és adatcsalóknak
Némi realitásérzék, csipetnyi kreativitás és nagyfokú óvatosság jellemezte a kedd estig meghallgatott gazdasági biztosok megnyilatkozásait. Ráadásul az eddigi hat – Janusz Lewandowksi, Ollie Rehn, Andris Piebalgs, Karel De Gucht, Algirdas Semeta és Joaquín Almunia – brüsszeli bennfentes eddig isbiztosként vagy az Európai Parlamentben (EP) képviselőként szolgált. Így a kiismert játékszabályok szerint járt el, s követte José Manuel Barroso bizottsági elnök útmutatását, hogy csak semmi kötelezettségvállalás, csak semmi konkrét válasz.
Az uniós költségvetést öröklő lengyel Janusz Lewandowski, aki az EP büdzsébizottságának elnöke is volt korábban, simán átment a vizsgán, hiszen minden a kisujjában van. Pontosan tudja, hogy a tagállamok nemzeti jövedelmének egy százalékát központosító forrás kicsi, s a mostani válság nyomán a 27-ek inkább ezt nyirbálják meg, mint saját költségvetésüket. Nem zárkózott el egy esetleges uniós, zöldadó kivetése ellen, bár valószínűnek sem tartja, hogy a tagállamok ebbe belemennének. Nem értett egyet azon véleményekkel sem, hogy a közös agrárpolitika működtetését a tagállamok kezébe kellene visszaadni – lényegében megszüntetni a KAP-ot –, s jelezte, a nyolcvanas évekhez képest azért sokat változott a helyzet, mert ebből a bizonyos egy százalékból 2013-ra már csak 33 százalékot képvisel az agrártámogatás a harminc esztendővel ezelőtti 70-hez viszonyítva. A 2013 utáni költségvetési időszak vitájának kezdetét 2011-re, a magyar elnökség idejére tette, miközben ő is ígérte, hogy a strukturális alapok felhasználásában a 11 százalékos hibahatárt – a pénzek nem rendeltetésszerű elköltését – nem fogja tűrni. A türelem azonban fogytán a téves adatokat szolgáltatókkal szemben, legalábbis erre utalt a finn Ollie Rehn, aki bővítési biztosból lép elő a legfontosabb pénzügyi tárca élére, azaz az ő felelőssége lesz az euróövezeti szabályok betartatása. Víziója azonban a jól ismert nézetekre szorítkozott: a tagállamoknak vissza kell térniük a stabilitási paktum határai mögé, vagyis a közpénzügyeket a szabályoknak megfelelően rendbe kell tenniük, de persze mindezt egymással egyeztetve, tekintettel a válságra és a megfelelő időzítésre. Még az sem értékelhető újdonságként, hogy a nemzetközi gazdasági tárgyalásokon az EU markáns megjelenését szorgalmazta, ez is régi téma Brüszszelben, ám amíg a nagy tagállamok nem adják fel és át a helyüket az uniónak, addig ez csupán egy vélemény.
A görög pénzügyi helyzetet kritikusnak nevezte Rehn, miközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége is megérkezett Athénba. Ám Rehn is a görög kormány intézkedéseitől várja a megoldást, s kizárta annak eshetőségét, amiről brit lapok már bőségesen cikkeznek, hogy Görögországnak esetleg ki kell lépnie az euróövezetből, illetve hogy a tagállamoknak óriási számlán kell osztozniuk, ha meg akarják menteni az országot a csődtől. A görög eset kapcsán mondta azt Rehn, hogy az államháztartási adatok megbízhatóságára sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a jövőben. Az Eurostat éles bírálatban részesítette a görög statisztikai adatszolgáltatást, amivel meg is rengette az athéni tőzsdét.
Az innováció, az oktatás és a zöld fejlesztések révén is új fejlődési irányt adna az EU-nak Rehn, a 2020-ig tartó, még ki nem dolgozott stratégia váltaná fel a 2000-ben indított liszszabonit, amely nem hozta meg a kívánt eredményt. A tizenkét napja elnökösködő spanyolok számon kérnék a teljesítést, s valamiképpen büntetnék – a stabilitási paktumhoz hasonlóan – azokat, akik nem érik el a vállalt célt, de a háttérben észlelhető felháborodás miatt már közölték: szankciókról szó sem lehet.
A fejlesztési tárcát vezető lett Piebalgs nem ütközött falakba, akárcsak a litván Semeta, aki Kovács László székébe ül be.
Szintén az adócsalás elleni küzdelmet tűzi zászlajára, s újraindítaná az egyszer már elhamvadt vitát a társaságiadó-alap harmonizációjáról. Almunia pénzügyi biztosként tekintélyt szerzett, mostantól versenyügyi guruként folytatja. Bírálatot a szocialisták részéről azonban Semeta és De Gucht kapott.
Előbbi a csalás elleni hivatal reformját illetően egyáltalán nem volt meggyőző, utóbbi mennyiségi szemlélettel tekintett a kereskedelemre, s kevés figyelmet fordított az emberi és munkajogi összefüggésekre.
