A különbözetet a kormány átutalja a szerzői jogokat kezelő szervezeteknek. Sarkozy azzal indokolta a Google-adó bevezetését, hogy reklámjaikkal közvetlenül célozzák meg a franciák tízmillióit, miközben hirdetési bevételeik után odahaza fizetik meg a közterheket. Az elnök versenyhatósági vizsgálatot is kért annak megállapítására – illetve kimondására –, hogy az internetes hirdetési piacon domináns helyet foglal-e el a Google.

Brüsszelben nem nézik jó szemmel Sarkozy partizánakcióját. Jonathan Todd, az Európai Bizottság szóvivője szerint az uniónak kell a vizsgálatot lefolytatnia, hiszen nem csupán „francia ügyről” van szó. Arról nem is szólva, hogy versenytorzító, tehát tiltott állami támogatásként is lehet értelmezni, ha Párizs saját zene- és könyvkiadóinak, jogdíjas tartalomszolgáltatóinak engedi át a Google-adóból befolyó összeget. A Google-t illető versenyjogi aggályok egyelőre nem foglalkoztatják az EU-t, mert álláspontjuk szerint a hirdetők minden gond nélkül elhelyezhetik reklámjaikat a Microsoft, a Yahoo, az AOL és tár saik portáljain is, azaz a Google felületének igénybevétele egyáltalán nem kötelező. Nem büntetendő az sem, ha egy vállalat domináns helyzetbe kerül a piacon, csak azt kell garantálnia, hogy árpolitikájával ne tegyen kísérletet versenytársai kiszorítására – idézte az AP hírügynökség Toddot, aki hozzátette: amint viszont erre utaló jeleket látnak, azonnal lépnek.

Mindeközben az amerikai vállalatot Németországban is „megtalálta” a politika. Sabine Leutheusser-Schnarrenberger német igazságügy-miniszter arról nyilatkozott a Der Spiegel című hetilap hétvégi számában, hogy szerinte a Google a Micro softhoz hasonlóan óriás monopóliummá dagad, és túl sok hatalomra tesz szert azáltal, hogy sokat tud meg az emberekről különböző programjai révén. A miniszter ezért a cég jelenleginél nagyobb átláthatóságát szeretné elérni, és – akár jogi eszközökkel – szavatolni, hogy a felhasználók tudják, mi történik adataikkal.