Az elnök asszony akaratának ezúttal ellenszegülő Redrado elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a dél-amerikai ország kilábalt a 2002-es pénzügyi válságból. Hatéves regnálása alatt a devizatartalék 8,2-ről 48 milliárd dollárra hízott.

A sors iróniája, hogy Redradót egyik elődje, Mario Blejer válthatja a poszton, aki a 2002 júniusában kritikus szakaszába ért pénzügyi válság idején mondott fel arra hivatkozva, hogy a kormányzat lábbal tiporja a jegybanki függetlenséget.

Redrado távozása a lehető legrosszabbkor jönne, hiszen a kormány most készíti elő a nemzetközi tőkepiacokra való visszatérést, és ez a mostani lépés nem mondható éppen bizalomépítő jellegűnek. Csakhogy a jegybankelnöknek esze ágában sincs önként távozni, ki akarja tölteni szeptemberig szóló ciklusát.

A piac egyelőre kivár, bár az első reakciók mind negatívak: a Buenos Aires-i tőzsdeindex pillanatok alatt 1,6 százalékot esett, a pezó gyengült a dollárhoz képest, és az államkötvények referenciahozama 20 bázisponttal kéthavi rekordra, 10,9 százalékra emelkedett.

A Bloombergnek nyilatkozó amerikai elemzők szerint az ország megítélésének nem használ a botrány, mert fokozott óvatosságra inti a befektetőket. Érzik a nyomást az argentin pénzügyi körökben is, ennek következményeként a helyi magánbankok most egységesen felsorakoztak Kirchner mögött, és szövetségük, az Adeba tegnap szintén a jegybankelnök távozását szorgalmazta. Közleményükben kiemelik, hogy a politikai indíttatású ellenségeskedés árt az ország külföldi megítélésének, a pénzügyi stabilitásnak. Úgy vélik, a szóban forgó 6,6 milliárd dolláros törlesztőrészlet kifizetése eredményeként az országkockázat besorolása javulhat, alacsonyabb szinten lehetne tartani az alapkamatot, könnyebben lehetne hitelhez jutni.