Hiteles és drasztikus programot követel az új szocialista görög kormánytól az Európai Bizottság, amelynek szakértői – az európai jegybank munkatársaival egyetemben – szerdától tárgyalnak Athénban, hogy nyomatékot adjanak a kéréseknek és az aggodalmaknak. A tagországoknak most már a zömére kiterjedő túlzottdeficiteljárások ajánlásait csak a görög kormány nem teljesítette, ezért új tervvel kell előállnia, és új ajánlásokat is kap. Az őszszel, a választások után derült ki, hogy a konzervatív kormány igencsak elnézte a számokat, és a tavalyi, nagyjából hat százalékra taksált hiány a nemzeti össztermék (GDP) 12 százalékát is meghaladja. Egyes becslések már 14 százalékot említenek.

A görög államkötvényeket három hitelminősítő is lejjebb sorolta, minek következtében megugrottak a hozamok, azaz a piac jelezte: ha semmi sem történik, akkor a jövőben megdrágítja Görögország számára a nemzetközi hitelfelvételt. Minthogy Görögország tagja az eurózónának, a megítélés romlása súlyos aggodalmakat keltett, hiszen a mindeddig befektetési kategóriába sorolt állampapírokat bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak tartották a portfóliójukban, és az Európai Központi Bank is csak azért nem kényszerült e papírok eladására, mert enyhítette a feltételeket a pénzügyi válság nyomán.

A görög kormány azt ígéri, hogy idén 8,7 százalékra viszi le a hiányt, és a következő két évben további erőteljes kurtítást hajt végre, hogy a deficit a GDP három százaléka alá essen. Ehhez széles körű reformot kell meghirdetnie, az adó- és társadalombiztosítási rendszertől az egészségügyön át az állami alkalmazottak bérének megnyirbálásáig. Amit a görögök egyelőre elutasítanak.

Az új stabilitási programnak januárban meg kell érkeznie Brüsszelbe, hogy a bizottság elkészíthesse ajánlásait, amelyekről a pénzügyminiszterek döntenek a következő hónapban, csupán néhány nappal azt követően, hogy az állam- és kormányfők február 11-én Brüsszelben rendkívüli csúcsot tartanak a gazdasági helyzet elemzésére. A találkozót az Európai Tanács szerepét kereső új elnöke, Herman Van Rompuy hívta össze, mondván: sokkal gyorsabb növekedésre van szükség, ha az unió meg akarja őrizni a szociális vívmányokat. A 2000-ben meghirdetett tízéves lisszaboni stratégiát váltaná fel újjal az EU, és „a behozzuk az Egyesült Államokat” voluntarista jelszót végrehajtható és számon kérhető, 2020-ig előretekintő programmal váltaná fel.

Csak példaként: mindössze nyolc – jórészt északi – állam emelte a foglalkoztatási arányt hetven százalék fölé, és csupán kettő fordítja kutatás-fejlesztésre a GDP három százalékát. A pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés azonban végleg romba döntött minden reményt, a deficitek megugrása pedig megnehezíti a hosszú távú növekedés megalapozását. Az új terv a kutatás-fejlesztés ösztönzését, a zöld technológiák terjesztését, a felsőoktatás korszerűsítését tűzi zászlajára, és ha sikerül a kormányoknak megegyezniük, akkor az új célok teljesítését akár büntetéssel is kikényszerítenék, akárcsak a görögök esetében. Athént szankciókkal is fenyegeti a bizottság, ha nem tesz eleget deficitcsökkentési ígéreteinek. S egyelőre úgy látszik Brüsszelben, hogy az euró történetében először ezt komolyan is gondolja az uniós végrehajtó testület.