'Ami a politikusok szájából elhangzott, távol állt a valóságtól'
– Sokan bírálják a mostanságzajló földhaszonbérleti pályázatokat: miért nem várhat ezek levezénylése és miért ragaszkodnak ehhez a konstrukcióhoz?
– Az állam földvagyona azegyik legkomolyabb érték, kétmillió hektárból egymillió az erdő, másik egymillió termőföld. A törvény előírja, hogy az Országgyűlés által elfogadott földbirtok-politikai irányelveket alkalmazzuk a termőföld hasznosítása során. Alapvető cél, hogy a termőföldet művelni kell, de mivel az állam erre nem képes, művelteti, azaz haszonbérbe adja.
– A régi haszonbérleti szerződések meghosszabbítását és az újak futamidejét éppúgy éri kritika, mint az eljárásokban meghatározott nagy telekméreteket. A bírálók szerint a kisebb befektetőket e feltételekkel eleve kizárják az eljárásból.
– A vagyongazdálkodási tanács konkrét intézkedésekbe nem szól bele, csak irányelveket határoz meg, fogad el. Probléma, hogy az uniós támogatások igényléséhez ötéves haszonbérlet szükséges, ezért sokan kérvényezik, hogy a közeljövőben lejáró szerződésüket hosszabbítsuk meg. Fontos az is, hogy némiképp ellensúlyozzuk a kárpótlási rendszer során felaprózódott birtokszerkezetet, s az aprólékos földcsereprogram révén méretgazdaságos szerkezet és egészséges tulajdonviszonyok alakuljanak ki. Ami a szerződések hosszát illeti: a rövid távú haszonbérlet esetén a bérlő csak kihasználja a föld erejét, biztosan nem fordít elegendő figyelmet a megfelelő talajerő-gazdálkodásra.
– A vagyongazdálkodás terén más ügyeket is heves viták, olykor botrányok öveztek. E tekintetben felmerül-e a tanács és az ön személyes felelőssége?
– A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) a döntések előkészítésében soha nem vesz részt, s hatásköre is csak az ötszázmillió forintos értéket meghaladó tranzakciókra terjed ki. Működésünk azonban teljesen átlátható: a köztársasági elnök a tagokat hat évre nevezi ki, az ülések minden héten ugyanabban az időpontban vannak, s azokról mindig közleményt adunk ki. Annak idején az Országgyűlés gazdasági bizottsága is meghallgatta a beszámolómat, azt mind az öt párt képviselői elfogadták, mindössze a vagyonleltár teljessé tétele, valamint az állami ingatlanok körüli ügyintézést illetően merültek fel kritikák. Utóbbiban Kamarás Miklós vezérigazgatónak és munkatársainak köszönhetően sokat ledolgozott a hátrányából az MNV Zrt.
– Előbbit tekintve viszont mégmindig nincs végleges megoldás. Idén az Állami Számvevőszék minden eddiginél súlyosabb kritikával illette a vagyongazdálkodást és az MNV Zrt.-t, kiemelve a még mindig nem szabályszerű vagyonleltárt.
– A vagyonkataszter létrehozása a vége felé jár. Könynyebb lett volna a helyzetünk, ha az MNV Zrt. elődszervezetei közül a Kincstári Vagyonigazgatóság és a Nemzeti Földalap rendelkeztek volna aktuális, auditált vagyonnyilvántartással. Mivel ez nem így volt, két év kellett a reális vagyonleltár felépítéséhez.
– Az Állami Számvevőszék kritizálta az el nem készült vagyonstratégiát is.
– Azt már akkor kikértük magunknak, s miután az akkori elnökkel, Kovács Árpáddal konzultáltunk, ez a megállapítás kikerült a végleges jelentésből. A valóság az, hogy a vagyongazdálkodási tanács másfél éve kész van a vagyonstratégiával, amely a részvényesi jogok gyakorlóján, azaz a Pénzügyminisztériumon keresztül kerül a kormány elé. Mi benyújtottuk a dokumentumot, a tárca azonban nem tette le az előterjesztést a kormány asztalára. Időközben a dokumentumot átdolgoztuk: kikerültek belőle az Új Tulajdonosi Programmal kapcsolatos tennivalók, bekerültek a válság miatt szükséges intézkedési tervek – de tartalmában alapvetőennem változott.
– A nyár derekán komoly felzúdulást keltett a víziközmű-cégek tervezett átszervezése, egyesek privatizációt emlegettek. Végül a tanács maga is megváltoztatta álláspontját. Miért?
– Ami az üggyel kapcsolatban a politikusok szájából elhangzott, távol állt a valóságtól. A víziközmű-cégek privatizációja soha nem volt napirenden, ezt én magam elképzelhetetlennek tartom. Egy javaslatot nyújtottak be a tanács elé arról, hogy egy kisebb vízmű kerüljön egy nagyobb vagyonkezelése alá. De mivel a szükséges egyeztetések nem zajlottak le, és a jogszabályi feltételek is megváltoztak, a korábbi döntést a tanács visszavonta.
– Született viszont döntés a sukorói telekcseréről. Előbb felhatalmazták az MNV Zrt.-t az ügylet megkötésére, most pedig arra, hogy bíróságon kérje a szerződés érvénytelenítését.
– E döntések előkészítésében sem vettünk részt. Korábban is igazságügyi ingatlanszakértők véleménye alapján döntöttünk, ahogy legutóbb is, csak ekkor már felmerült az értékaránytalanság kérdése, ami korábban nem.
– Hasonló nagyságrendű összeget juttattak az erdészeteknek is, holott több cég milliárdos devizaügyletek miatt adósodott el idén…
– Mindkét megállapítás igaz, de összefüggés nincs a két dolog között, már csak azért sem, mert a devizaügyletekben négy erdőgazdaság volt érdekelt, a pénzt pedig 15 gazdaság kapja. Ha megnézzük, hogy az erdőgazdaságok összesen 393 milliárd forint értékű erdőt gondoznak, ez a támogatás nem is olyan nagy.
– A válság érzékenyen érintette az állami tulajdonú vállalatokat. Ez ügyben akadt tennivalójuk?
– Folyamatosan figyeljüka cégek teljesítményét, s elmondható: az idén adózás előtti eredményük összességében nem nő olyan mértékben, mint tavaly. Már korábban elkezdtük a cégek vezetésének racionalizálását, többek között kisebbek lettek a felügyelőbizottságok és igazgatóságok.
