A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) informatikai stratégiájának része egy olyan egységes hatósági keretrendszer létrehozása, amely valamenynyi hatósági területet integráltan támogatja. A rendszer célja, hogy a járművek életútját lefedje az első forgalomba helyezéstől a jármű környezetbarát megsemmisítéséig, és azt úgy alakították ki, hogy tegye lehetővé az egyablakos ügyintézést– tudatta az NKH, még valamikor júniusban.

A keretrendszer egyik alkotóeleme a KÖKIR (Közúti Közlekedési Információs Rendszer), amelynek az elektronikus forgalomba helyezést és a típusbizonyítvány kiadását támogató modulját már 2008 augusztusában bevezették. A következő, a legszélesebb kört érintő modul a közúti járművek műszaki vizsgáztatását támogató rendszer volt, amely 2009 júliusa óta működik. Ezzel nyolcszáz szervezet 1050 telephelyével teremtettek közvetlen számítógépes kapcsolatot. A következő lépcső a 2010 januárjától működő egyablakos rendszer bevezetése lesz, amely lehetővé teszi a környezetvédelmi vizsgálóállomások és a járműbontók csatlakozását is a rendszerhez.

A KÖKIR bevezetése kapcsán az egyik legfontosabb változás, hogy megszűnt a vizsgabiztosok mérlegelési jogköre – egyébként évente körülbelül 1,7 millió járműről kell dönteni –, mert helyettük tulajdonképpen egy számítógépes program hozza meg a határozatot. A vizsgáztató állomások ugyanis közvetlen kapcsolatban állnak a központi rendszerrel, ahová online módon rögzítik a jármű, a tulajdonos és a vizsgabiztos adatait, valamint a vizsga során mért értékeket – a fékpad, majd legkésőbb jövő nyártól a kipufogógáz-elemző berendezés által regisztrált értékeket –, továbbá azt is, hogy van-e olyan, a forgalombiztonságot befolyásoló hiba, amely műszeresen nem mérhető. Ilyen lehet például a futómű „lógása”, a fékcsövek elöregedése, a teherviselő elemek vagy a kipufogórendszer korróziója. Mindezt egyébként fotókkal is dokumentálni kell.

Az autósokat ez önmagában különösebben nem érintené, ám több más változásra is fel kell készülni. Jó hír, hogy a hatóság újabb lépést tesz az egyablakos ügyintézés érdekében: a környezetvédelmi felülvizsgálat a műszaki vizsga részévé válik, és megszűnik a zöldkártya. A korosabb gépkocsit üzemeltetők élete is egyszerűbbé válik, mert a tíz évnél öregebb járműveket is csak kétévente kell majd vizsgáztatni.

Annak viszont sokan nem fognak örülni, hogy az alkalmatlan jármű forgalmi engedélyét a vizsgabiztosnak mérlegelési lehetőség nélkül azonnal érvénytelenítenie kell – akkor is, ha a műszaki érvényességi idő csak egy-két hét vagy hónap múlva járna le –, és erről a központi nyilvántartást is tájékoztatják. Ebben az esetben az autós saját felelősségére a sikertelen vizsga napján még elviheti a kocsit szervizbe, később azonban nem közlekedhet vele. Az üzemben tartó legközelebb akkor ülhet a volán mögé, amikor az újabb vizsgára megy. Ekkor a bejelentkezéskor kiadott igazolás egyszeri útvonalengedélyként is szolgál.

Akik olyan szervizben javíttatják a járművet, ahol a műszaki vizsgát is elvégzik, azoknak mindez kevésbé érdekes, hiszen a javítóműhelyben nyilván csak akkor kezdik meg a vizsgát, ha a kocsi műszaki állapotát előzetesen ellenőrizték. Ha viszont ezt elmulasztják vagy nem kellő alapossággal végzik el, és a hivatalosan megnyitott vizsga során találnak valamilyen hiányosságot, akkor sincs lehetőség a beavatkozásra, ha a hibát pár perc alatt orvosolhatnák. Ekkor persze a vizsgadíj is elúszott, amit nyilván nem lehet az ügyfélre hárítani.

Újabb kellemetlenségek forrása lehet, hogy januártól a hibás jármű forgalmi engedélyét közúti ellenőrzés során is érvényteleníthetik. S miután nincs szükség arra, hogy vizsgabiztosként döntési jogkörrel rendelkező köztisztviselők dolgozzanak, az így felszabaduló embereket kiküldik az utakra. Az ellenőrzéshez természetesen megfelelő eszközöket is biztosítanak: senki ne lepődjék meg majd azon, ha valahol egy teljes mobil vizsgaállomással találkozik, amelynek része a fékpad, az emelő és az összes szükséges műszer is.

Az a cél, hogy a közúti forgalomban csak kifogástalan műszaki állapotú járművek vegyenek részt, ezt szolgálja az üzemben tartók felelősségének erősítése, hiszen nő a kockázata annak, ha rossz autóval közlekednek. Másfelől vissza kívánják szorítani a belső korrupciót. Az online rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy a vizsgafolyamat minden lényeges elemét valós időben figyelemmel kísérhessék, de az adatok természetesen később is lekérhetők. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszer minden folyamatban lévő vizsgát „lát”, és ha valamilyen gyanús jelenséget észlel, azonnal közbeavatkozik.

A legegyszerűbb eset, amikor körözött jármű jelenik meg a vizsgahelyen. Erről automatikusan értesítik a rendőrséget, a riasztásról azonban még a személyzetet sem tájékoztatják. A visszaélések kiszűrése persze nehezebb ennél, de az bizonyos, hogy a fékpadi mérés, illetve a környezetvédelmi vizsgálat eredménye – miután ezek a berendezések is közvetlenül kapcsolódnak az informatikai hálózathoz – nem manipulálható.

A gépjármű állapotának megítélésében maradnak viszont szubjektív elemek, ám aki szemet huny valamilyen hiba felett, a jelenleginél sokkal többet kockáztat. Miután a közlekedési hatóság pontosan tudja, hogy hol folyik éppen vizsga, bármikor ellenőrzést kezdeményezhet. Vagyis: a járművet visszatarthatják és megismételtethetik az egész eljárást. De később is meg lehet bukni, mert ha egy közúti ellenőrzés során kiderül, hogy a hibás autó csak pár napja volt vizsgán, a számítógép azonnal megmondja, hogy a forgalmiba hol és ki ütötte be a pecsétet, s ki vitte vizsgázni a kocsit. Előbb-utóbb pedig csak összeállhat a kép, ha valahol a vizsgabiztosok például nepperekkel játszanak össze. Így aki csal, könnyen rajta is veszt.