Azt mindig lehetett tudni, hogy a gépjárművek műszaki vizsgáztatásán bármi megtörténhet. Némi kenőpénz ellenében bármelyik autó forgalmijába belekerülhet az érvényesítő címke, függetlenül a járgány életkorától, műszaki állapotától, a motor és a fékek minőségétől. Sőt, még az is megtörténhet, hogy az autó ott sincs, amikor a vizsgasoron a paramétereit tesztelik. Egyszer állítólag egy autós úgy bukott le, hogy éppen akkor fotózták le Olaszországban gyorshajtásért, amikor hivatalosan az autót egy magyarországi műszaki vizsgáztatóállomás vizsgasorán ellenőrizték.

A két információ – akkor még a véletlennek köszönhetően – találkozott. Következménye persze csak az autós számára lett: újra le kellett vizsgáztatni, immár szabályosan, a járművét. A vizsgáztatóknak meg tudomásul kellett venniük, hogy ezentúl odafigyel majd rájuk a hatóság. Gondolom, halálra aggódták magukat emiatt.

Visszaélések persze mindig voltak. Aki nem tudta felkészíteni a vizsgára az autóját, mert nem ért rá a szerelő, vagy nem volt pénze a szükséges javításokra, mindent megtett annak érdekében, hogy forgalomban maradhasson a kocsi. Ugyanez igaz a környezetvédelmi felülvizsgálatra is.

Mindezt eddig is tudtuk, talán csak a mértéke nem volt közismert. Lovas Károly Róbert, a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) operatív elnökhelyettese megdöbbentő adatokat közölt erről. A műszaki vizsgán száz autóból három-négy bukik el. Ám amikor a sikeresen levizsgáztatott 96-97 autót szúrópróbaszerűen ellenőrizték, kiderült, hogy legalább nyolc-tíz olyan van köztük, amelyeket mért paramétereik alapján nem lett volna szabad egy alapos nagyjavítás nélkül visszaengedni a forgalomba.

Még rosszabb a helyzet, ha a zöldkártya-ellenőrzések tapasztalatait vizsgáljuk. Száz közül legfeljebb egy-két gépjármű nem felel meg az előírásoknak a vizsgán. Az utólagos ellenőrzéseken (például, amikor az NKH ellenőrei egy-egy akció keretében megállítják az autósokat és ellenőrzik a kipufogógáz összetételét) 30-40 autó akad fenn a rostán.

Rendszerhiba. Talán ezzel a szóval lehetne a legpontosabban leírni a hivatalos műszaki vizsga (illetve környezetvédelmi felülvizsgálat) és az utólagos ellenőrzések eredményei közti bicskanyitogató különbséget. A legutóbbi időkig a vizsgaeredményekről döntően papíralapú nyilvántartást vezettek. Léteztek ugyan területi számítástechnikai központok, ám ahány közlekedési felügyelet, annyiféle szoftvert használtak, s így a különböző rendszerek nem kommunikáltak egymással. Ezért is kellett fenntartani a számítógépek korában a papíralapú nyilvántartást is.

Mivel senki nem tudta nyomon követni az egy-egy autó mozgását, a tulajdonos minden további nélkül megtehette, hogy ha az egyik vizsgaállomáson megbukott, átment egy másik felügyelet illetékességi területére, és ott újra szerencsét próbált.

Jövőre már minden vizsgára bejelentett autóról dátumozott fényképfelvételt kell készíteni a vizsgaállomáson, egyebek között azért, hogy ne lehessen olyan autókat levizsgáztatni, amelyeket tulajdonosaik el sem vittek a vizsgáztatóállomásra. Másfelől azért, hogy az autón a vizsga idején meglévő elváltozások (éles törések, a szabványosnál nagyobb kerék vagy a tengerentúlról behozott autókon felejtett piros index) felett ne hunyhasson szemet a vizsgabiztos.

A tervek szerint a jövőben már nem kerülheti el a műszaki vizsgát az az autó, amely például egy balesetben oly mértékben sérül, hogy saját „lábán” nem tud továbbmenni. És az sem, amelyiken olyan törések keletkeznek, amelyek élei veszélyeztethetik mások közlekedését. Ugyanez igaz a törött szélvédőre is. Miután a vizsga előtt és alatt is több fotót kell majd készíteni az autóról, nem „beszélheti meg” a tulajdonos a vizsgabiztossal, hogy „engedje már át az autóját, holnap viszi a szerelőhöz, és beteszik az új szélvédőt”.

A környezetvédelmi felülvizsgálatot a jövőben a műszaki vizsgával egy időben végzik el. Ennek számos indoka van, például az, hogy Európában nemigen találni még egy olyan országot, ahol az autó károsanyag-kibocsátását gyakrabban ellenőrzik, mint az általános műszaki állapotát. Bár a közlekedési hatóság és a szaktárca ezt hivatalosan nem ismeri el, nem is cáfolták, hogy az elképesztően nagyszámú visszaélés is közrejátszott a rendszer átalakításában. Ahol 100 gépkocsiból 98-99 megfelel a vizsgán, a hatósági utóellenőrzésen azonban már 30-40 megbukik, ott valami nincs rendben.

Lovas Károly Róbert szerint a környezetvédelmi felülvizsgálatot végzők műhelyeiben jó ideje alkalmazzák már az úgynevezett műmotorokat a vizsgálatot végző, annak eredményeit dokumentáló számítógép megtévesztésére. Mérőműszer helyett ezt a 20-30 ezer forintért bárki számára hozzáférhető elektronikus eszközt csatlakoztatják a komputerhez.

A műmotor lényegében speciális jelgenerátor, amely azokat az adatokat közli a számítógéppel, amelyeket egy bizonyos gépjárműtípus esetén az elvár. Ha az adatok az előre meghatározott értékhatárok között maradnak, a számítógép „megfelelőnek” minősíti a „vizsgált autót”. És ehhez még csak autóra sincs szükség.

Mások mindennap feltettek a vizsgapadra egy garantáltan kifogástalan autót, és minden környezetvédelmi vizsgálatra bejelentett kocsi vizsgalapjára annak a mért paramétereit jegyezték be.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság új számítógépes rendszerével ma már az ország valamennyi vizsgaállomásán az összes vizsgára bemutatott autó elő- és utóélete megismerhető. Ha egy autó megbukik, ma már nem lehet másnap egy másik helyen próbálkozni. Pontosabban lehet, csak számolni kell azzal, hogy a hatóság utólagos ellenőrzésre viszszarendeli az autót, s akkor minden kiderül. Mindemellett a hatóság „bekeményít” a vizsgáztató helyekkel szemben is. A jövőben akár egyetlen szándékos szabálytalanság is elegendő lesz az állomás (és/vagy a vizsgabiztos) működési engedélyének felfüggesztésére.

Autó nélkül már nem megy