Az elnyűhetetlen piros lábas
Százéves a legjelentősebb hazai zománcárugyár, a bonyhádi. Az üzem létszámveszteséggel, de összességében győztesen élte túl a rendszerváltást. A mostani válság azonban ezt a céget sem kíméli, ráadásul jön a választás...
Perczel Béla, Bonyhád főszolgabírója a XIX. század végén kezdeményezte, hogy épüljön villanytelep a Tolna megyei településen. A bonyhádiak alapítottak is egy részvénytársaságot, ami megépítette a villanytelepet. Perczel 1902-ben összekülönbözött a főispánnal, és elköltözött 1800 holdas tabi birtokára. A visszavonult jogász öt év múlva arról értesült, hogy a villanytelep a csőd szélén áll, és a kisrészvényesek őt okolják tulajdonrészük elértéktelenedéséért. A telep azért volt veszteséges, mert kapacitásának csak az ötödét használták ki. Perczel névértéken felvásárolta a részvényeket (ezzel megnyugtatta a kisrészvényeseket), és elhatározta, hogy épít egy zománc- és fémárugyárat, ami áramot vásárol a villanyteleptől. Az üzem 1909-ben kezdett termelni, s két évvel később már arról adtak hírt az újságok, hogy Isztambul városa 100 ezer utcatáblát rendelt Perczel üzemétől.
Az elmúlt száz évben a bonyhádi gyár átélt sok nehéz és sikeres pillanatot, volt amikor csak heten dolgoztak a cégnél, s volt, hogy több mint 1300-an. A hetvenes-nyolcvanas években a Magyarországon eladott lábosok, fazekak, tepsik és tojássütők 50-60 százalékát Bonyhádon gyártották. Ez kényelmes helyzetet teremtett az üzemnek, így félő volt, hogy a rendszerváltás utáni piaci harchoz az akkor már Ema-Lion nevet felvevő cég nem tud alkalmazkodni. Nem ez történt: bár a gyár 1100 fős dolgozói létszáma pár év alatt megfeleződött, az üzem talpon maradt. 1993-ban privatizálták a kft.-vé alakított céget, s a társaság 80 százalékát a gyár nyolc vezetője által létrehozott vállalkozás vette meg, 20 százalék pedig a dolgozók kezébe jutott. Ez a tulajdonosi arány azóta sem változott, mint ahogy a bonyhádi edények itthoni pozíciója sem.
Farkas Antal, a kft. közgazdász és jogász végzettségű ügyvezetője 1988-ban került céghez, s 1994 óta irányítja a zománcárugyárat. Farkas azt mondja, hogy az üzemnek tulajdonképpen jól jött a rendszerváltás. A nyolcvanas évek végén ugyanis a gyár termékeinek harmada nyugaton kelt el, s ez remek alapot jelentett a továbbéléshez. A cég később növelni tudta exportját, s jól bírta a harcot a hazai piacon az importedényekkel. Az elmúlt másfél évtizedben az Ema-Lion a 2005-ös esztendő kivételével mindig nyereséges volt. A kft. számos fejlesztést hajtott végre: zománcozógépeket vásárolt, új kemencét épített, környezetvédelmi beruházásokkal korszerűsítette a termelést. Mindamellett az ezredforduló utáni években is elbocsátásokra kényszerült a cég, így ma 300-an dolgoznak a 8 hektáros gyárterületen.
A kft. a centenáriumi évben egymillió 300 ezer edényt adott el, s a cég az esztendőt 2 milliárd forintos árbevétellel és 30-40 milliós nyereséggel zárja majd. Az árbevétel – a válság miatt – több mint 10 százalékkal csökkent 2008-hoz képest. A cég versenyképességének megőrzéséhez mintegy 200-300 millió forint értékű fejlesztések kellenek, véli Farkas Antal, hisz a géppark egy része elöregedett. Az ügyvezető hozzáteszi, hogy az uniótól nem számíthatnak fejlesztési támogatásra, mivel arra csak a 250 dolgozónál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégek pályázhatnak. Ez azonban nem ok arra, hogy redukálják a létszámot. A Bonyhádon legnagyobb adófizetőnek számító cég beruházási esélyeit javítja, hogy a kft.-nek nincs adóssága, ugyanakkor az Ema-Lion gazdag termékskálája továbbra is kedvelt. Olcsóbb fazekakat, lábosokat és teflonsütőket ugyan lehet kapni, csak épp azokat gyakran túl vékony lemezből sajtolják, ezért szinte minden odakozmál bennük.
Mindamellett Farkas Antal a 2010-es megrendelések alapján úgy látja, hogy a válság még nem ért véget, ezért a második száz évnek nehéz lesz a startja. Ráadásul, a bonyhádiak 2002-ben és 2006-ban azt is megfigyelték, hogy a kemény választási kampány negatívan hat a lakosság edényvásárlási hajlandóságára. Hogy ez miért van így, annak pszichológiai-szocioló giai okát a kft. vezetői nem tudják. Az Ema-Lionnál csendes kampányt remélnek.
