Kultúra, fejlesztés, jó szándék
A Summa Artium által szervezett Mecénás-napi aukción nem materiális javakra, műtárgyakra és egyéb csecsebecsékre lehetett licitálni. Kulturális projektek finanszírozási jogát nyerhette el ugyanis, aki sűrűn emelgeti a tárcsát. Ilyen például a „folkbábukkal” operáló Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesület kezdeményezése, amely a köztereken mutatná meg a Kárpát-medence régióinak hagyományait, vagy éppen a Manna Egyesületé, amellyel a nevelőintézetben élőkhöz vinné közelebb a kultúrát. De így került kalapács alá az a vándoróriásplakátkiállítás is, amely a fogyatékkal élőkre irányítaná a figyelmet, a nagyvárosokban mindezt összekapcsolva az értelmi sérült színészekből álló Baltazár Színház bemutatójával. Csakhogy nem minden aukció zárul a kívánt sikerrel.
– A gyűjtők nem mutattaknagy érdeklődést – mondja Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke a civil szervezet két idei jótékonysági festményárverésére utalva. Az elsőt áprilisban szervezték Budapesten, a másodikra Nyíregyházán került sor júniusban. A fővárosi aukció mintegy 2,5 millió forintot hozott, a szabolcsi megyeszékhelyen jóval szerényebb, 276 ezer forintos bevételt könyvelhettek el. Kisari a két összeg közti különbséget a vidéki helyszín alacsonyabb kikiáltási áraival és a kalapács alá kerülő művek csekélyebb számával indokolta. Mindazonáltal nagyobb bevételt vártak az árveréstől. Még márciusban rendhagyó programot szervezett a Down Egyesület: kortárs képzőművészek, mint például ef. Zámbó István vagy Wahorn András, valamint a Spiritusz Galéria művészei Down-szindrómás gyermekekkel közösen festettek, majd szignálták az elkészült műveket. Ezeket árverezték el Budapesten és Nyíregyházán. Az aukciókon befolyt összegeket egy nyíregyházi korai fejlesztőközpont létrehozására fordítja a szervezet. Persze ez a 2 millió 776 ezer forint nem elég a központ tető alá hozására, a beruházás nyolcszor ennyibe kerül, de köszönhetően a nagyvonalú céges adományoknak az eszközök már megvannak. Csak az ingatlan hiányzik. Kisari mindenesetre bizakodó: februárban tervezik megnyitni a korai fejlesztőt. Ha kell, ingatlanbérléssel oldják meg a helygondokat – igaz, úgy még nagyobbak lennének a működési költségek.
Egyed Éva, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének titkárságvezetője is csalódott egy kicsit, már ami a szervezet áprilisi, az Aranytíz művelődési központban megrendezett jótékonysági aukcióját övező érdeklődést illeti. Azt mondja, bár több ezer meghívót és támogatást kérő, vásárlásra buzdító levelet küldtek szét, több helyen hirdették is az árverést, nem volt túl sok érdeklődő. Összesen 147 tétel szerepelt a katalógusban, ezek többsége nagycsaládos, vagy „csak” a szervezet munkáját segíteni kívánó képzőművész felajánlásából a NOE-hez került festmény, grafika és ékszer volt, de 47 palack ritka bor is kalapács alá került. Illetve csak került volna, mert a tárgyak kétharmada nem kelt el. – Hagyományteremtő szándékkal rendeztük az árverést, de beláttuk, a tavaszi időpont nem annyira kedvez a jótékonyságnak – mondja Egyed Éva. Ezentúl november végén, december elején rendeznek majd hasonló jellegű aukciókat. A befolyt 4,5 millió forintból egyébként nehéz helyzetbe került családokon segítenek, de jut némi forrás a civil szervezet működési költségeire is.
Október 18-án a Nem adom fel Alapítvány és a Szabad Eklektikus Műhely a Ráday Könyvesházban szervezett jótékonysági aukciót a szendrőládi program megsegítésére. – A Ráday egy galériás utca – indokolja Görög Mária, az egyik szervező a helyválasztást –, az esemény előtt két napig ki is állítottuk a képeket.
Baksa Nándor, Baranyai Levente, Bende Rita, B. Bodnár Éva, ef. Zámbó István, Fehér László, Fejős László, Finta Arina, Grandpierre Károly, Haraszty István, Hernádi Yván, Korodi János Méhes Lóránt, Vári Zsolt és Zsivkov Anita munkáit lehetett itt látni az árverés előtt, a kikiáltási árak tizenötezer és 1,5 millió forint között voltak. A rendezvény nem titkolt célja volt, hogy a nagyon sok és nagyon sokféle művész közös szerepeltetésével a szervezők bebizonyítsák: közösen is létrehozható nagyszerű dolog. A festők között egyaránt találunk (a Kalyi Jag által felkért) roma és nem roma képzőművészeket. Másfelől pedig: mivel viszonylag ritkán találkoznak egymással, a kiállítás és az aukció ideje alatt a művészek egymás munkáit is megismerhették. Görög Mária szerint éppen a sokféleség volt az egyik oka annak, hogy végül mégsem érte el a kívánt sikert az aukció: nem tudták kellőképpen megszólítani a gyűjtőket. A kiállítást ugyan sokan látták, nagy érdeklődés mutatkozott, az árverésen azonban nem, noha nemcsak a „kanonizált” művészeknek van jól körülhatárolható gyűjtőrétegük, hanem a roma festőknek is.
És hogy miben is áll a szendrőládi program lényege? A körülbelül 1800 fős faluban 1500 roma él, a Nem adom fel Alapítvány, Böjte Csabával összefogva, az atya erdélyi otthonainak mintájára szeretne elindítani itt egy napközi otthont, ahol a hátrányos helyzetű kissrácok nemcsak a leckéjüket készíthetnék el másnapra, de alapvető készségeket is elsajátíthatnának. – Afféle szocializációs műhely lenne ez, amely segíthetne a továbblépésben. Hogy a továbbtanulásnál, a munkavállaláskor ne legyenek hátrányban a többiekhez képest azért, mert valamilyen készségnek esetleg nincsenek a birtokukban – mondta Görög Mária, az aukció egyik szervezője. A gyűjtés 2009 végéig tart, úgyhogy még van idő adakozni… A remélhetőleg már tavaszszal beinduló napközi otthon ha sikeresnek bizonyul, akár egy országos, kisközösségekben, kisközségekben működő hálózat első állomása is lehet. A helyiek részéről mindenesetre nagy a fogadókészség, mindenki segít, ahol tud – érzik, hogy róluk van szó, hogy valami fontos történik.
És ez a legfontosabb.