Egy sokgyermekes anyuka volt a szülőszállás első vendége. A távoli kis faluból Pécsre érkező asszony semmire sem készült, amikor a gyerekklinika orvosai hívták: jöjjenek be a kisfiúval. Itt pedig nemcsak azzal a hírrel, hogy gyermeke leukémiás, kellett megküzdenie, hanem gondoskodnia is az idegen nagyvárosban arról, hogy gyermeke mellett maradhasson. Épp elég sokk volt a diagnózis, nemhogy ereje maradt volna a teljesen ismeretlen helyen ellátást találni. Az akkor vadonatúj szülőszállás a klinika utcájának végében volt, ott pedig már csak azzal kellett az anyának foglalkoznia, hogy fiának minél több erőt adhasson a gyógyuláshoz.

– Ennek öt éve. Korábban aparkban vagy a kórházi folyóson aludtak az anyukák, főzési, mosakodási lehetőség nélkül – emlékszik dr. Véghelyi Erzsébet, az otthont felépítő pécsi Lyons klub egyik alapítója. Ezzel pedig a magánszemélyeket tömörítő nemzetközi „missziós” hálózatban szinte egyedülállót alkottak: már nemcsak egy-egy ügyért fogtak össze, hanem hiányt pótoltak, és alkotásuk fenntartásáról azóta is folyamatosan gondoskodniuk kell. Bármi is történik, a működtetéshez szükséges négymilliónyi forrást évről évre előteremteni.

Munkájukért Amerikában elismerést is kaptak: a világ egyik legjobb klubja, azaz „Az év hétköznapi hősei” díj második helyezettjei lettek. Hűen ahhoz az eszméhez, aminek hatására például az első, chicagói klub tagja felfedezte és elterjesztette a fehér bot használatát, ami azóta világtalanok millióinak tájékozódását segíti. Pedig csak „szolgálnak”, ahogy azt a magánembereket tömörítő pécsi, illetve 52 fővárosi – vagy a világ számtalan – Lyons klubja üzeni a világnak.Táborokat szerveznek, adományoznak, gálát rendeznek egyegy ügy érdekében. Mindezt önként és önerőből.

– Az a kanadai asszony fogalmazta meg a legjobban ennek a létnek a lényegét, aki tizenöt éve, az első jótékonysági gálánkon azt mondta: az különbözteti meg a mennyországot a pokoltól, hogy a mennyben egymást tudják szolgálni az emberek, s ez lehetőséget ad a jóra – foglalja össze küldetésüket Erzsébet.

– Gondolkozz, és cselekedjmagadon túl! – szól a világ Rotary klubjainak üzenete. A magyarországi Rotary Budapest City tagjai másfél évtizede gyűlnek rendszeresen össze, hogy egy-egy cél érdekében befolyásukat, kapcsolataikat mozgósítsák. Legutóbb a hirtelen csecsemőhalál megelőzéséhez országos hálózatot épített föl a szervezet, ennek köszönhetően ingyen kölcsönözhetik a megfigyelőeszközöket a veszélyeztetett, többnyire hátrányos helyzetű újszülöttek szülei.

A klubtagok a „rotaryelv” szerint döntenek arról, milyen ügy mellé álljanak. A legfontosabb, hogy a támogatással igazságosabb helyzetet teremtsenek, a segítség mindenki felé méltányos legyen. Először leginkább nálunk dolgozó külföldi „rotarysták” gondolkodtak azon, miben tudnának itt segíteni, ma már számtalan olyan magyar önkéntes dolgozik, akik úgy vélik: lehetőségeiket megosztják a rászorulókkal.

– Belső igényünk, hogy próbáljunk segíteni. Itthon viszonylag kis csapat dolgozik, kevés forrással, viszont a lelkesedéssel és a nemzetközi háttérrel valóban jelentős dolgokat tudunk elérni – vallja dr. Bánlaki György, a Rotary Budapest City egyik vezetője. Korábban a magyarlakta Zenta kórházába egymillió dollárnyi eszközt és berendezést vittek a drámai állapotban lévő intézménynek. Itt addig műszerek és orvosi berendezések hiányában sokszor nagyon esetleges volt egy-egy beteg túlélése, leginkább az orvos tapasztalata vagy megérzése döntött az emberek sorsáról. Amerikában „kiszolgált”, de tökéletesen jó állapotban lévő orvosi berendezéseket vittek, ehhez kellettek a kapcsolatok.

– Az akcióhoz egyébkénthat másik, nemzetközi klubot is mozgósítottunk, illetve elértük, hogy úgynevezett „Matching Grant”-et nyerjen a program, vagyis az ehhez letett minden forint mellé tegyen a központi klub is egy vagy akár két másikat. A zentaiak, amikor megjöttünk, egyszerűen nem is fogták föl, miért akarnának nekik osztrákok, belgák, németek, vagy mi, magyarok segíteni. Valóságos sokkot okozott, amikor készültünk a gépek fogadására, és amikor megérkeztek a kórházba, még akkor sem akarták elhinni – emlékszik Bánlaki György. Zentán azóta ugrásszerűen javult a betegek túlélési esélye.

A legutóbbi, akciószerű programok mellett a rotarysok folyamatos támogatói, segítői bizonyos ügyeknek. Támogatják az autistákat, a hospice szolgálatok működését, a bólyi gyermekotthon pedig az egyik „állandó patronáltjuk”. Ezenkívül már hat éve ünnepi gálaestet szerveznek, ahol a Rotaryn „kivüliek” számára adnak lehetőséget megismerni a szervezet eszméjét.

Bánlaki György szerint ugyan ma már az itthoni Ro tary klubok csaknem fele magyar, vagyis nemcsak itt dolgozó külföldi jótékonykodó, viszont Magyarországon sajnos még mindig nagyon lassan terjed az önkéntesség, a segítés kultúrája. Ahogy ő mondja: nem dörömbölnek ma sem túl sokan a klubok ajtaján a tagfelvételért. Pedig a jó érzésen túl közösséget is kapnak. – Általában nemigen talál az ember a saját kör nye ze tében olyanokat, akikről elmondhatja, hogy hetente találkoznak. Mi pedig, ha esik, ha fúj, tizenöt éve, minden héten itt vagyunk – teszi még hozzá az egykori diplomata.