Szám(la)misztika
Az egyik fogyasztóvédelmi internetes fórumról kölcsönzött megállapítás kissé sarkos ugyan, ám a mondandója tényszerű: a hazai közműszámlák nemzetközi összehasonlításban is a bonyolultabbak közé tartoznak.
Az áramszámlával kapcsolatban az átlagos fogyasztó nagyjából négy tételre kíváncsi: melyik az a fogyasztási időszak, amelyre a számla vonatkozik, milyen egységáron kaptuk az áramot, mekkora volt a fogyasztásunk, és milyen egyéb díjak (rendszerhasználat stb.) szerepelnek még a végösszegben. Magyarországon a szolgáltatók számára előírt számla ugyanakkor 15 fő-, és legalább négyszer enynyi altételből áll, gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné téve, hogy pontosan miért is fizetünk. Elrettentő példaként érdemes megemlíteni a „számlában elszámolt rendszerhasználati díjak részletezése” nevű főtételt, amely 12 altételre tagolódik, benne olyan titokzatos elnevezésű elemekkel, mint a „rendszerszintű szolgáltatás díja”, vagy a „kiegyensúlyozási díj”. A gázszámla még izgalmasabb: azon 31 különböző tétel szerepel.
Hogy ez a fajta számítási struktúra mennyire használhatatlan, az többnyire épp olyankor derül ki, amikor valamilyen számlaprobléma merül fel: ilyenkor az egyszerű fogyasztó – kezében a számlával – felhívja a szolgáltató ügyfélszolgálatát, ám többnyire már a telefonos kisasszony (vagy úr) első keresztkérdésénél elakad. Mert hiába kérdezi meg a segítőkész ügyfélszolgálatos, hogy „és mennyi volt a fogyasztás, kedves Kovács néni?”, ha egyszer ez az alapadat nem látszik (vagy csak hosszas keresgélés után, több tételből összeollózva található meg) a papíron.
Hogy pontosan mit – és milyen részletezésben – tartalmazzon a számla, azt a közvélekedéssel ellentétben nem a szolgáltatók találják ki (hogy szándékosan megkavarják a gyanútlan fogyasztót”), hanem végső soron a törvényalkotók: a számlastruktúrát az aktuális gáz- és villamosenergia-törvények rögzítik.
Az előírt formula közgazdasági értelemben nagyon korrekt és részletes, de a fogyasztó számára túl sok információt tartalmaz olyan technikai költségelemekről, amelyket az egyszerű áram- vagy gázhasználó nem ért, és nem is tud használni. Ezzel a rendszerrel lapunk tudomása szerint maguk az energiaszolgáltatók is elégedetlenek, már csak azért is, mert az ügyfél-kommunikációs erőfeszítéseiknek, illetve a reklamációs ügyintézésnek irracionális nagy hányadát köti le olyasmi, amire a számlák egyszerűsítése esetén nem is lenne szükség.
Vagyis az érintettek (a számlakibocsátók) is úgy vélik, hogy sokkal inkább ügyfélbarát megoldás lenne, ha csak azt látná a vevő, hogy mennyit fizet magáért az energiáért, és mennyit fizet a hálózatért. A téma iránt ennél részletesebben érdeklődő, öntudatos energiafogyasztók utánanézhetnének mondjuk a MEH honlapján, hogy melyik díjtétel alatt milyen költségelemek vannak.
