Nézzük először a beruházási költségeket, illetve a megtérülési időt. Egy négyszemélyes háztartás esetén a használati meleg víz (HMV) előállítására szolgáló napkollektoros vízmelegítő rendszer nagyjából 600–650 ezer forintba kerül. Egy ekkora család éves HMV-szükségletének előállítása 50–80 ezer forintba kerül. Vagyis a megtérülés meglehetősen hosszú, legalább tíz év – ilyen távra pedig a bankok nem szívesen hiteleznek – hacsak nem ingatlanról van szó. A megtérülési periódus persze jelentősen lerövidíthető, például támogatások segítségével. Az átlagosnak mondható, 35 százalék körüli támogatási mérték nagyjából az egyharmadával gyorsítja fel a folyamatot, de léteznek ennél nagyobb, 60 százalékos támogatások is (a Klímabarát Otthon I. és II.)

A HMV a fürdéshez, mosakodáshoz, mosogatáshoz szükséges meleg víz. A napkollektor persze ennél jóval több meleg víz előállítására is képes, igazán forró vizet viszont nem tud csinálni. Ez – Pafkó József, a legnagyobb hazai gyártónak számító Jüllich Glas solar-üzletágának vezetője szerint – azért lényeges, mert kiderül belőle, hogy igazán jó hatásfokú napkollektoros rendszereket ott lehet építeni, ahol valamilyen ok miatt (például azért, mert nagy melegvíz-igényű ipari létesítményt, konyhát, mosodát, uszodát stb.) üzemeltetnek. Itt a napkollektorral kiváltható vízmelegítő kapacitás – és vele a megtakarítás – elérheti akár a 70-80 százalékot is. A napkollektor fűtésrásegítésként is alkalmazható, de hatékonyan inkább csak olyan rendszerekben, ahol ún. alacsony hőjű, például padlóvagy oldalfűtés üzemel. Ezekben maximálisan 42 fokos, de általában inkább 30–37 fokos víz kering, amit egy vákuumcsöves napkollektor is elő tud állítani. Itt a rásegítés hatásfoka évi átlagban 30 százalékos lehet, vagyis egy jól összeállított és méretezett napkollektoros vízmelegítő ennyivel csökkentheti a fűtési költséget. A radiátoros fűtések 60–80 fokos vizének „előmelegítését” is rábízhatjuk a napkollektorra, de ott a hatásfok (és a megtakarítás is) kisebb lesz. A fűtésrásegítésnél a napkollektoron kívül még egy komolyabb beruházási tétellel számolni kell: szükség van egy puffertartályra, meg egy olyan kiegészítő készülékre, amely a csövekből (vagy radiátorokból) visszatérő meleg víz hőmérsékletét érzékeli, és csak akkor engedi be a kollektorban előállított meleg vizet a rendszerbe, ha nagyobb a hőmérséklete a visszatérő vizénél (ellenkező esetben ugyanis a kollektor gyakorlatilag hűtené a fűtővizet).

A napkollektoroknak két nagyobb csoportja létezik: a vákuumcsöves és a síkágyas. Utóbbiban a vízmelegítésre szolgáló felület egyetlen egység, míg az előbbiben tagokból (csövekből) áll. A síkágyas megoldás némiképp esztétikusabb, és – régebbi technológiáról lévén szó – több tapasztalat is összegyűlt a használatával kapcsolatban. A vákuumcsövesnek viszont valamivel magasabb a hatásfoka, és egy esetleges sérülés esetén minimális költséggel, tagonként cserélhető, illetve javítható.

Mint Pafkó Józseftől megtudtuk, a keresletet alapvetően a hozzáférhető támogatások határozzák meg, ezen túlmenően azonban érzékelhető némi szezonalitás is: a napkollektor-vásárlás ideje jellemzően a tavasz és az ősz. A piac a szezonoktól és a támogatásoktól függetlenül évről évre bővül: a székesfehérvári Jüllich Glasnál idén – a kifejezetten kedvezőtlen környezet és a támogatási lehetőségek csökkenése ellenére – tavalyhoz képest 65 százalékkal nőtt a napkollektor-forgalom.

A rásegítés hatásfoka évi átlagban 30 százalékos lehet