Gázválság ellen raktározás
A gáztárolás föld alatt, olyan egykori gázmezőkön történik, amelyeknek a kitermelése már befejeződött. A kitermelt földgáz helyére sajtolják vissza a vezetéken érkező gázt, hogy aztán szükség esetén újra betáplálják a rendszerbe. A hazai gáztárolásban az E.ON Fölgáz Storage számít a legnagyobb szereplőnek: a cég ugyan nem nyerte meg a kormány által a stratégiai gáztárolókra kiírt tendert, ám piaci alapon régóta építi és fejleszti a saját tárolóit, így ma ő rendelkezik a legnagyobb tárolókapacitással. Az egyik helyszín Zsana, ahol a cég először a Mol földgáztároló társaságának megvásárlásával jutott gáztárolókhoz. Ez 2006-ban történt, és a bővítésről már 2007-ben döntés született – egyrészt ellátásbiztonsági okok miatt, másrészt pedig azért mert az ingadozó gázárak korában a tárolás akkor is jó üzlet lehet, ha folyamatosan jön a gáz a vezetéken.
A két éve elhatározott fejlesztés révén a zsanai föld alatti tároló kapacitása 1,570 milliárdról 2,170 milliárd köbméterre nőtt. Ezzel párhuzamosan bővült az ún. be- és kitárolási kapacitás is. Az eddigi napi 10,2 helyett immár naponta 17 millió köbméter a besajtolási limit. A kitárolás ennél is gyorsabb lehet: itt 24-ről 28 millió köbméter az új felső határ. Mivel az E.ON további tárolókkal is rendelkezik, egyedül ez a cég naponta 55 millió köbméter földgázt tud a rendszerbe táplálni, ami még a téli csúcsfogyasztás idején is fedezi a napi gázszükséglet 60 százalékát. (Mindehhez, vagyis a vállalat összességében 4,3 milliárd köbméteres gáztárolási képességéhez szükség esetén természetesen még hozzájön az 1,2 milliárd köbméter kapacitású, a Mol többségi tulajdonában lévő szőregi stratégiai tároló teljesítménye is.) Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az E.ON Földgáz Trade még olyan szélsőséges esetben is el tudja látni az ügyfeleit, ha sem Baumgarten, sem pedig Beregovó irányából nem érkezik földgáz 30 napon keresztül, és közben akár egy héten át mínusz húsz fok körüli hideg van.
A fentiek ismeretében Magyarország regionális és európai viszonylatban is gáztárolási nagyhatalomnak számít: az éves szinten 12–13 milliárd köbméteres gázigénynek (a stratégiai tárolót nem számítva) a 33 százalékát teszi ki a tárolókapacitás, és erre rajtunk kívül alig néhány ország képes (a csúcstartó Ausztria esetében 40 százalék a tárolási képesség, Olaszországban, Franciaországban és Németországban viszont 25 százalék alatt marad).
Úgy tudjuk, ennek ellenére a további bővítési tervek sem kerültek le a napirendről. Ennek két oka van: ha a valamelyik új nemzetközi gázvezeték eléri Magyarországot, akkor ugrásszerűen megnő a tárolási igény, ráadásul a gáztárolásban üzletet látó cégek – a kedvező hazai geológiaiadottságokra támaszkodva – a külföldi piac kiszolgálására is készülnek. Az E.On a hajdúszoboszlói, és az egyetlen nyugat-magyarországi tárolóhely, a szlovén és a horvát határhoz közeli pusztaedericsi tároló esetében is bővítést fontolgat.
