Magyarországon évente százezren jelentkeznek autóvezetői tanfolyamokra. A vezetői engedély megszerzéséhez szükséges elméleti és gyakorlati tanfolyam - pluszórák nélkül - átlagosan 150 ezer forintba kerül.

Az évi 15-20 milliárdos forgalmat bonyolító autóvezető-képzési iparban azonban a kiélezett piaci verseny évek óta lefelé nyomja az árakat. Vannak iskolák, amelyek 54 ezer forintért kínálják tanfolyamaikat, minőségi oktatást és sikeres vizsgát ígérve. Ehhez azonban többnyire kell még jó néhány méregdrágán vásárolt (és többnyire zsebbe fizetett) pótóra is. Ez persze a hallgatók számára már csak a tanfolyam elvégzése után derül ki. Akkor pedig már nincs mit tenni, aki jogsit akar, kénytelen a pénztárcájába nyúlni.

Túlságosan felhígult a szakma - panaszkodnak a gépjárművezető-oktatók érdekvédelmi szervezetei, akik szerint a hiénák 54 ezer forintért lenyomják a 28 órás elméleti tanfolyamot, majd sorsukra hagyják hallgatóikat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a diákok olyan megélhetési oktatókhoz kerülnek, akik az árversenyben elbukott és megszűnt iskolákból az utcára kerültek, s abban érdekeltek, hogy egyszer-kétszer megbukjon a növendékük, mert akkor kénytelen lesz pótórákat venni.

Abban a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) illetékesei is egyetértenek a gépjárművezető-képzésben érdekelt szervezetek többségével, hogy a mai rendszer sokáig már nem tartható fenn. Már dolgoznak az új képzési és vizsgáztatási rendszeren. Ám Török Lajos, az egyik érdekképviselet elnöke a hatóság pótcselekvésének tartja, hogy az elavult autóvezető-képzési rendszer megújítását a hatóság a szakoktatói vizsgáztatás átalakításával kezdte.

Az NKH szerint viszont az eddigi eredmények elgondolkodtatók. Sőt: elképesztők. A szakoktatók fele megbukott egy olyan teszten, amit pedig bárkinek ki kellene tudnia tölteni, aki jogosítványt akar szerezni. A hatóság közlése szerint a korábbi vizsgákon szinte minden szakoktató gond nélkül átment. Igaz, az is előfordult, hogy a hatóság ellenőrei rajtakaptak egyes vizsgáztatókat, hogy előre kitöltött tesztlapokat osztottak szét. Azonban az új, számítógépes vizsgáztatás efféle csalásra nem ad lehetőséget. Ezért bukhatott meg a hatóság szerint az elmúlt hetekben a vizsgázók közel fele.

A többség minden egyes tesztkérdésre szándékosan az A gombot nyomta meg - állítja Török Lajos, aki szerint így tiltakoztak "a korrupt, a demokratikus játékszabályokat évek óta rendre megsértő dilettáns szakmai vezetés és a vele lepaktált érdekképviseletek tevékenysége ellen". Csakhogy az NKH szerint az eddig vizsgára jelentkezett szakoktatóknak csupán a negyede tartozik a "lázongók" közé, akik azért felelték minden kérdésre, hogy az A válasz a helyes, mert tiltakozni akartak - hogy pontosan mi ellen, arra még visszatérünk. Közel ugyanennyien voltak, akik nem tudták a helyes választ a kérdésekre, ezért buktak meg. Azaz ha a "lázadókat" kivesszük, akkor is a hazai gépjárműoktatók negyede nem ment át egy olyan teszten, amelyet a 28 órás elméleti képzést követően a jogosítványra áhítozóknak kötelező sikerrel venniük.

Török állítja: a helyzetért a hatóság a felelős. Ők nem tettek semmit éveken át azért, hogy rend legyen ezen a piacon. Úgy véli, azért (is) történik annyi baleset, mert alig és rosszul képzett autósok sora kap vezetői engedélyt - s ez ellen az illetékes hatóság semmit sem tett. Az érdekképviseleti elnök - mint azt közleményében tudatta - feljelentést tett az ügyészségen. Szerinte ugyanis a költségvetés minden évben jelentős összeget költ közlekedésbiztonságra, ám ez a pénz nem vagy rosszul hasznosul. Ráadásul a hatóság - számára érthetetlen - okokból ellehetetleníti azokat a kezdeményezéseket, amelyekkel igen rövid idő alatt rendet lehetne tenni az autóvezető-képzésben. Közleményében Török nem tért ki rá, de ő maga javasolta egy minőségbiztosítási rendszer bevezetését, ám a hatósággal kezdett tárgyalásai holtpontra jutottak. Török Lajos, aki bejegyzett lobbista, nem tudta magának kijárni, hogy a hatóság az ő rendszerét vezesse be, lévén, hogy más hasonló nincs is a piacon.

Kérdésünkre azt nem árulta el, hogy az adófizetőknek mennyibe kerülne az ő "jogilag levédett ötletének" a megvalósítása. Állítólag már azért is milliókat kért, hogy átadjon a hatóságnak egy tanulmányt, amely igazolja, hogy a módszere tökéletesen alkalmas a kívánt cél eléréséhez. Úgy tudjuk, ennek a tízszeresét kérte a védett ötlet átadásáért. Török lapunk ezzel kapcsolatos kérdésére így reagált: "Miért kell azt a nyilvánosságnak tudnia, hogy menynyibe kerül ez az ötlet, miért nem elég az, hogy milliárdokat takaríthatna meg az ország pusztán azzal, hogy kevesebb baleset történne. Egyébként sem akarok eladni semmit a hatóságnak, együttműködést ajánlok nekik, de ők a fülük botját sem mozdítják."

Török Lajos cáfolta, hogy a meg nem vásárolt ötlete, a visszautasított együttműködési ajánlata miatt lenne lelkes támogatója a szakoktatók lázadásának. Tény azonban, hogy egy telefaxban ő maga is arra buzdítja a címzetteket, hogy a vizsgán direkt bukjanak meg, mert ezzel a közlekedési hatóság elnöke ellen szavaznak. Tömeges bukás esetén - Török reményei szerint - útilaput kötnek az elnök talpára, és ezzel szabad út nyílik az alulról jövő kezdeményezések előtt.

Az NKH nem kívánt reagálni Török Lajos szavaira.

A legnagyobb érdekképviselet, a Magyar Autósiskolák Szövetségének elnöke, Rajna Ervin lapunknak azt mondta: ostobaságnak tartja, ha valaki egy rutinvizsga elbukásával akar demonstrálni a szakma amúgy kétségtelenül tragikus morális helyzete ellen és egy új képzési rend mellett. - Egy oktatónak át kell tudnia menni egy ilyen vizsgán - mondta -, ha elsőre nem sikerül, lehet ismételni, értelmetlen lázadással viszont semmit nem lehet elérni.

Rajna emlékeztetett rá, hogy tíz-tizenkét éve a szakma tervezte már egy saját minőségbiztosítási rendszer kidolgozását, azonban az akkori adóváltozás (leírható lett az adóalapból a jogosítvány költségeinek egy része) oda vezetett, hogy az iskolák többsége már azzal is megelégedett, ha sikerült akkreditáltatnia magát (az adózók ugyanis csakis az ilyen autósiskoláknak kifizetett összeg egy részét írhatták le az adóalapjukból), s ennél magasabb követelményeket önként már senki sem akart vállalni.