Óra, bank, sajt és csoki – vágjuk rá azonnal, ha azt kérdezik, mi jut először eszünkbe Svájcról. Minőség és gazdagság – tesszük hozzá. Csupa pozitív szó, és ami jó, azt általában nem kell megjavítani. A svájciak mégis azt szeretnék, hogy országukról úgy gondoljuk: a csokinál és a bankoknál többet tud nyújtani.

Egy országnak állandóan újra kell fogalmaznia önmagát. Talán éppen páratlan történelme miatt tűnik ez Svájc számára különösen nehéznek. Hétszáz év alatt alakult ki az a közvetlen demokrácia, a nemzetiségek közötti béke és a végsőkig őrzött függetlenség, amely szilárdan jelöli ki az ország helyét, mint a felhők felé törő gyönyörű Matterhorn.

Svájcot nem lehet beskatulyázni. Zürich és Genf pezsgő multikulturális hangulata egy pillanat alatt rombolja le a magába zárkózó nép képét. Svájc lakóinak ötöde nem rendelkezik az ország útlevelével. És miközben több százezer koszovói talált itt menedéket, Európa szerencsés népeinek gyermekei is jönnek ide: tavaly harmincezer német érkezett Svájcba, oda, ahol az ’56-os magyarok és a ’68-as csehek is a társadalom megbecsült tagjai lettek az évtizedek alatt.

A nyüzsgő városok mellett persze megtalálhatjuk Svájcban a képeslapra illő alpesi völgyeket, hófödte hegycsúcsokat is. Nagy tévedés lenne azonban felsóhajtani: végre itt az ősi Svájc. A vidék ugyanis ugyanúgy kénytelen reagálni a globalizáció kihívásaira, mint a többi terület. A gazdák igyekeznek élen járni a biotermékek előállításában, és fenntartható módon fejleszteni a turizmust. Mindeközben Svájc éppen a világ leghosszabb alagútját építi a Szent Gotthárd-hegy alatt. Mikor elkészül, 58 kilométer hosszú lesz a föld alatti sínpár, amelyre át akarják szoktatni az olasz és német teherfuvarozókat.

Igaz, hogy Svájc nem EU-tag, azonban máris kétszáz bilaterális szerződés köti Brüsszelhez. A svájci áruk kétharmada az unió piacain talál magának vásárlót, így kénytelenek ahhoz igazodni. Kérdezhetjük: nem lenne akkor jobb belépni, és részt venni a döntéshozatalban? A kérdésre sokan felnevetnek Svájcban. Az ő közvetlen demokráciájukkal, ahol több a népszavazás, mint az EU-csúcs Brüsszelben, ez nem fog menni.

A svájci polgárok fent említett beleszólási joga „nehezíti” a magyar Nemzeti Fejlesztési Ügynökség életét is. Az alpesi ország lakói ugyanis megszavazták, hogy országuk nyújtson egymilliárd frank támogatást a frissen csatlakozott EU-tagoknak. Még egyszer: népszavazáson adtak zöld utat annak, hogy adójukat Magyarországon költsék el. Cserébe szorosabb ellenőrzést akarnak az NFÜ-vel együttműködve kiosztott pénzek felett, mint amit az EU megkövetel. A svájciak elszámoltatják politikusaikat, hivatalnokaikat, és ragaszkodnak hozzá, hogy a nekünk adott pénznek is követhessék az útját.

Minőség és hozzáadott érték – ezekre támaszkodhat a nyersanyaggal nem rendelkező Svájc. Szeretnének mind olyanok lenni, mint legjobb nagykövetük a világban. Roger Federer, a világ első számú teniszezője az elegancia, a hatékonyság és az úri viselkedés megtestesítője. Azonban amint kimondják ezt a kívánságot, rögtön hozzá is teszik: többek vagyunk ennél. Egy valódi kisebbség Európa szívében, ahol a lakosság negyede francia nyelvű, tizede olasz, és ahol a többségi németek is kisebbségnek érzik magukat a közel százmilliós európai németségen belül.

Svájcot érdemes megismerni. Elolvasni a vitát, amely a nemrég elhunyt Jean-Francois Bergier svájci történész vezette bizottság munkáját követte, amely feltárta az ország üzleteit a második világháború alatt. Vagy egyszer megnézni

Christoph Marthaler színházi rendezését. Svájcnak talán nem is kell újrafogalmaznia önmagát, hanem az is elég, ha meg tudja mutatni ezer arcát.

Két és fél milliárd forint munkahelyteremtésre

Több mint 2,5 milliárd forint elérhető a Svájci Hozzájárulás programon keresztül komplex munkahelyteremtő programokra Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön. Mivel a régiók ismerik saját lehetőségeiket és erejüket, a munkahely-fejlesztési pályázat nem jelöl meg egyes ágazatokat.

Pályázni jogosult a kazincbarcikai, sátoraljaújhelyi, mezőkövesdi, záhonyi, kisvárdai, nagykállói, polgári és a hajdúböszörményi mikrorégió. Ezen mikrorégiók egyedül vagy közösen 680–850 millió forintra pályázhatnak.

Jelentkezhetnek: olyan közintézmények, amelyek jogi székhelye a felsorolt mikrorégiókban van, és amelyek jelenleg is aktívak ott.

A projekt megvalósításáért a programgazdák a felelősek. Nekik a kedvezményezett mikrorégióban kell működniük. Bármilyen szektorból érkezhetnek. A projektbe külső partnereket is be lehet vonni. Ők jöhetnek a nyolc célterületen kívülről is, feltéve, hogy hozzájárulásuk a programhoz 50 százaléknál kevesebb. A partner akár svájci is lehet, ha hozzájárulása indokolt és tudásával hozzájárul a program sikeréhez.

A teljes költségek 60 százalékára lehet pályázni. Kivételt jelentenek azok a programok, amelyek további támogatást kapnak az országos, regionális vagy helyi önkormányzattól. Ekkor a költségek 85 százalékára lehet pályázni. A fennmaradó összeget a pályázónak kell állnia, és nem váltható ki természetbeni hozzájárulással.

Szektorok közötti és azokon átívelő programok is kaphatnak támogatást. További információt a www.swiss-contribution.admin. ch/hungary internetes oldalon talál a tematikus prioritások címszó alatt.

Fontos, hogy munkahelyek a program végeztével is megmaradjanak, ezért a konszenzus létrejöttének érdekében elengedhetetlen, hogy létesüljön egy bizottság, amelynek tagjai a köz- és az üzleti szféra, valamint a civil szervezetek képviselői. A pályázatokat 2010. január 15-ig lehet beadni. Az első körben csak programtervezeteket kell benyújtani, és a második körben kell részletesen kifejteni a javaslatot. A hivatalos felhívás megtalálható a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség weboldalán is.