Ebben a kis hegyvidéki kantonban a textilipar hanyatlásával sok munkahely megszűnt, azonban a szövetségi kormányzat regionális politikájának segítségével felül tudott kerekedni a nehézségeken. A kantonban három gazdasági régiót hoztak létre: Észak-Glarus „dinamikus üzleti területként” pozicionálta magát, a központi rész továbbra is az iparra és a szolgáltatószektorra specializálódott, míg délen a turizmus került előtérbe.

Az EU kohéziós politikájához hasonlóan a svájci kormány is támogatja a vidék, a hegyvidék és a határterületek fejlesztési programjait. A regionális politika három fő pilléren alapszik: a régiók gazdaságának megerősítésén, a regionális politika és a szövetségi ügynökségek munkájának összehangolásán, valamint azon, hogy know-how-t fejlesztenek a résztvevők számára.

A legfontosabb a helyi üzleti feltételek fejlesztése az olyan periférikus területeken, mint például Glarus vagy Graubünden kanton. Az ország decentralizált struktúrájának megfelelően a regionális politika megvalósításáért a kantonok felelősek. Első lépésként a kantonok a régiókkal együtt kidolgozzák a fejlesztési stratégiát. A projekteknek innovatívnak és hasznosak kell lenniük, és segíteniük kell a régiók versenyképességének növekedését. Második lépésben a kormány felméri ennek a stratégiának a megvalósíthatóságát és a minőségét. Ezt követően a szövetségi kormány és a kanton aláírja a négy évre szóló megállapodást. Végül a kanton a szövetségi kormánynyal együtt támogatások formájában valósítja meg a stratégiát. A kormány átlagosan 40 millió svájci frankot (több mint 7 milliárd forintot) fizet ki évente, hitel formájában pedig megközelítőleg 50 millió svájci frankot (9 milliárd forintot) helyez ki.

E programok növelik a régiók versenyképességét, és abban segítik őket, hogy megfeleljenek a globalizáció támasztotta kihívásoknak. Ugyanakkor a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontokat sem hagyják figyelmen kívül. A regionális politika megvalósításának kiindulópontja a svájci kormány 2008–2015 évekre szóló programja, amely a támogatásokat elsősorban az ipar, az oktatás, az egészségügy, az energia, a természetes erőforrások, a mezőgazdaság és a turizmus területén kívánja szétosztani.

A sikeresen megvalósított regionális politika másik példája a „Graubünden” márkanév bevezetése. A hegyvidéki Graubünden kanton – címerében egy kossal – ma már közkedvelt turisztikai célpont, azonban a név 2003-as bevezetése előtt külföldön nem igazán volt ismert. A márkanév alatt a különböző iparági partnerek együttműködési megállapodásokat, áru- és szolgáltatási szerződéseket kötöttek. Mivel ismert turisztikai célpontról van szó, a beszállítók könnyebben tudtak nagyobb projekteket megvalósítani, például gyógyfürdőket és konferencia-központokat építeni. A turizmuson kívül a Graubünden márkanév gazdasági, kulturális és oktatási szolgáltatások széles körét is magában foglalja. És hát mi is szerepelhetne más a márka logójában, mint a kos?

A svájci regionális politikáról többet is megtudhat a www.seco.admin.ch oldalon.

A szerző a Svájci Hozzájárulási Hivatal vezetője Samuel Bangerter, a Svájci Hozzájárulási Hivatal munkatársa