Azonban hamar foltok kerültek az itthonról - vagy szerencsésebb esetben turistaként - alkotott ideális képre. Ennek csak egyik oka volt a Dubajt tavaly decemberben elérő gazdasági krízis. Simon tapasztalatai szerint a válság sokkal drámaibb fejleményeket hozott a hercegség életében, mint a Dubai World múlt heti hitelátütemezési kérelme. Cégük megbízását például az Emaar Properties még decemberben visszavonta. A részlegüknél akkor dolgozó mintegy 30 emberből 5 maradt. Az egész ingatlanüzletre épített hercegség kínlódik.

Ám ebből a dubaji illetőségűek alig éreznek valamit. - Döbbenetesen pazarló szociális ellátást biztosítanak állampolgáraiknak - fakadt ki Simon. Hiába a gazdasági krízis, hiába a Dubai World nyomorúságos helyzete, azoknak az állampolgároknak, akik nem keresnek havonta 10 ezer dirhamot, az állam lakóhelyként egy - jellemzően medencés - villát biztosít. (Az Egyesült Arab Emírségekben használt dirham közel 50 forintot ér.) Nagy tolongás nincs a juttatásért, tekintve, hogy alig akad olyan dubaji, aki 20 ezer dirham alatt keresne. Már egyszerű postai alkalmazottként is hajlandóak ennyit fizetni a helyieknek. Ezzel szemben a Fülöp-szigetekről, Indiából vagy Pakisztánból érkező, építkezéseken dolgozó vendégmunkások mindössze 600-800 dirhamot keresnek. Ráadásul olyan 25-30 négyzetméteres faházakban szállásolják el őket, amelyekben rendszerint 15-20 ember lakik. Ezek persze nem a turistáknak mutogatandó helyek, de aki látni kívánja - mármint azt, amit engednek neki - az próbálja keresni az Alquoz városrészt - tanácsolja. Dubaj egyébként nehéz gazdasági helyzete ellenére még most is egy átjáróház - mondja. A munkaerőt, az értelmiséget és a fizikai munkásokat egyaránt "importálják". Sokat lehet keresni, de rengeteget kell dolgozni - teszi hozzá Simon. Az Ausztráliából, Nyugat-Európából, vagy az Egyesült Államokból érkezők csupán 5-6 évet töltenek a hercegségben, ám ennyi idő alatt anyagilag megszedik magukat.