Az elmúlt egy évben 125 ezer munkahely tűnt el, és harmadával, 440 ezerre – több mint 110 ezerrel – nőtt az álláskeresők száma. Az augusztus–októberben mért 10,4 százalékos munkanélküliségi ráta 2,7 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. Ennél magasabb mutatót 1996 első negyedévében mért a KSH, akkor 10,5 százalék volt az állástalanok aránya. A munkanélküliségi ráta az idén először a július–szeptemberi időszakban lépte át a tíz százalékot.

Bejöttek a komor jóslatok: a gazdasági válság alapvetően megváltoztatta a munkanélküliség jellegét nálunk is. A krízis azokat sújtotta inkább, akik eddig viszonylagos biztonságban érezhették magukat: a fejlett régiókban élőket, a magasabb képzettségűeket és a férfiakat. Néhol majd másfélszeresére nőtt a regisztrált álláskeresők száma –az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kimutatásai szerint –, mint a nyugat-dunántúli Celldömölkön, Csornán, a közép-dunántúli dorogi vagy a budapesti Darus utcai kirendeltségen. Ugyanakkor több észak-magyarországi és észak-alföldi kirendeltségen – igaz, legföljebb 5–15 százalékkal – kevesebben vétették magukat nyilvántartatásba. Bár ennek oka az is lehet, hogy az Út a munkához program főleg ezeken a vidékeken teremtett – legalább átmenetileg – munkalehetőséget.

Az igazi összeomlás a munkaerőpiacon a múlt év utolsó negyede és ez év első negyede között következett be: Közép-Dunántúlon és Nyugat-Dunántúlon ebben az időszakban duplázódott meg az álláskeresők száma, azóta nem nőtt, míg Közép-Magyarországon később kezdődött a romlás, viszont az emelkedő tendencia még idén októberben is tartott. Országos átlagban – miként a KSH-adatok mutatják – 2008 harmadik negyedéve és 2009 első negyedéve között összesen majd nyolcvanezerrel nőtt a munkanélküliek száma, míg április és október között úgy 30 ezer volt az emelkedés. A munkaügyi hivatalokban bejelentett csoportos létszámleépítések is hasonlóképpen alakultak: múlt év végén, ez év elején „tetőzőtt” az érintettek száma, míg szeptember–októberben jelentősen csökkent.

A hazai munkaerő-piaci történések annyiban megegyeznek az uniós tapasztalatokkal, hogy inkább a férfiak kerültek az utcára: a munkanélküli férfiak száma majd négytizeddel nőtt egy év alatt, míg a nőké 30 százalékkal. A magasabb iskolázottság azonban – ellentétben az európai országok többségével – a korábbiaknál kisebb hatékonyságú védőfaktornak bizonyult: a felső- és középfokú végzettségűek körében a munkanélküliek száma 50 százalékkal emelkedett, míg a legfeljebb nyolc általános végzettségűeknél egyötödével.

Azt, hogy válság hozta munkanélküliség más, mint a kilencvenes évek elejei, mutatja az is, hogy az aktivitás szintje nem csökkent érzékelhetően. Idén azok túlnyomó része, akik munkanélkülivé váltak, továbbra is álláskeresők maradtak. Igaz az, hogy a 15–64 év közöttieknek alig 62 százaléka van ott a munkaerőpiacon. Európában változatlanul az egyik legalacsonyabb arány. Nehéz azt is megbecsülni, hogy a különböző támogatások mennyire szépítik a helyzetet, hiszen az Út a munkához program révén idén majd 100 ezren jutottak munkához hosszabb-rövidebb ideig . A vállalkozóknak a foglalkoztatottság megőrzéséhez adott támogatások is mintegy 50 ezer embert óvtak meg attól – remélhetőleg nem csak átmenetileg –, hogy utcára kerüljön. Sok vállalkozó a munkaidő rövidítésével próbálta meg áthidalni a nehézségeket, csökkenteni költségeit. Feltehetően ennek tudható be, hogy érzékelhetően megnőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya: a nőknél nyolc, a férfiaknál több mint négy százalékra.

A gazdasági válság – bár ezt bizonyára sokan nem így érzik – végül is eddig tompítottan éreztette a hatását. Hiszen miközben a gazdaság teljesítménye – a hazai össztermék – majd hét százalékkal csökkent, az ipar teljesítménye 21 százalékkal esett vissza, a foglalkoztatottság szintje kevesebb mint két százalékkal mérséklődött a 15–64 év közöttiek körében. A versenyszférában a keresetek reálértéke pedig az év első háromnegyedében egyáltalán nem csökkent. A nettó bérek több mint négy százalékkal – az inflációnál valamivel gyorsabban – nőttek. A válságot igazán a közszféra érezte meg, itt a jövedelmek vásárlóértéke – igaz, ebben a 13. havi bér szabályainak változása is szerepet játszott – tizedével apadt.

A közeljövőben – a kutatók és elemzők szerint – még nő a munkanélküliség, az előrejelzések 11 százalékos maximumról szólnak. A konszolidáció kezdetét a jövő év közepére várják, hozzátéve, hogy a válság előtti gazdasági struktúra nem áll vissza. Másfajta tudást, orientációt, képzettséget igényel majd a piac, a rutinmunkák tovább vándorolnak, a nálunk is olcsóbb bérű országokba. A foglalkoztatottságot egyelőre érdemben nem befolyásolja a munkára rakódó közterhek mérséklése sem – állítják a szakértők. A gazdasági növekedés újraindulásával viszont a befektetői döntésekben már szerepe lesz annak, hogy 6,5 százalékkal csökkennek a munkáltatók által fizetendő járulékok. A foglalkoztatási tárca – prognózisaiban – önmagában ettől az intézkedéstől fél százalékpontos foglalkoztatásnövekedést vár.