A mezőgazdasági kampányokban munkát, főként terménybetakarítást vállalók száma éves összesítésben elérheti a félmilliót is, de az idénymunkások jelentős része egyéb jövedelme kiegészítéseként dolgozik. A napi kereset ebben az ágazatban a napi háromezertől akár tízezer forintig is terjedhet (például a nagy értékű, de gyorsan leszedendő gyümölcsök esetén). A munkaidő nemritkán szó szerint „látástól vakulásig” tart, és egyre gyakoribb a teljesítményalapú fizetség. (Itt jegyzendő meg, hogy az ügyes és megbízható agrárnapszámos ritkán marad szezonban munka nélkül.)

A másik legnagyobb napszámosterület az építési munkáké, ahol a szakértők szerint mind gazdasági, mind munkavédelmi szempontból a legnagyobb a gond. Az ellenőrzések ritkán találnak olyan építkezést, ahol az alkalmazás és a munkavégzés minden szempontból szabályszerű. Leginkább a kiszolgáltatott helyzetű kisvállalkozásokban jellemző a feketealkalmazás: a „mindent vállaló” brigádok általában valamilyen nagyberuházó „al-al-alvállalkozói”, akiknek a fizetségébe egyszerűen nem fér bele a szabályszerű közteherviselés, de még a minimálbérről szóló rendes munkaszerződés sem. Az ilyen brigád a mindennapokban általában stabil, néhány főből álló, rendszerint valamilyen képzettséggel is rendelkező maggal működik, ennek tagjai azonban formailag maguk is kiskönyves napszámosok – közteherbélyeget akkor ragasztanak, ha muszáj. A kereset a legegyszerűbb, képzettséget nem igénylő, közepesen nehéz segédmunkák esetén (papír nélkül, zsebbe) négy-ötezer forint, gyakorlatot, esetleg komolyabb szakképzettséget igénylő, négyzetméterre kalkulált tevékenységek esetén (például burkolás vagy díszvakolás) akár a 15–20 ezret is kiteheti. Az utazás a munkahelyre rendszerint közös gépkocsival történik, ennek minimálisra kalkulált költségét általában a munkát szerző, s azzal külön jövedelmet is kasszírozó, nemritkán több brigádot is irányító „kisfőnök” állja. A tiszta munkaidő ritkán kevesebb tíz óránál. Ez a munkavégzési forma a külső szemlélő számára éppen olyan folyamatosnak tűnik, mint például a kisboltban „alkalmilag kisegítő”, valójában állandóra felvett eladóé, kocsmapultosé vagy fodrászsegédé – becslések szerint tízezres nagyságrendben dolgoznak ma így folyamatosan, formailag mégis napszám-jelleggel Magyarországon. A jelenség ellenőrzése és tettenérése rendkívül nehéz.

Szociológusok szerint a hazai napszámosrendszer legkülönösebb és egyben drámaian erősödő jelensége azonban az úgynevezett „csicskásjelenség”. Ezek az emberek egyrészt valamilyen primitív szállás és a legminimálisabb ellátás ellenében tehetősebb családoknál végeznek különféle házimunkákat, de ennél sokkal riasztóbb, hogy „tartóik” meghatározott tarifa szerint alkalmanként szabályosan ki is „kölcsönzik” őket másoknak, amiből ők természetesen legfeljebb ha filléreket látnak. Egyelőre hivatalos becslés nincs arról, hányan is lehetnek ezek az emberek jelenleg hazánkban, de az biztos, hogy számuk évről évre növekszik.