Az sem kis dolog ugyan, de egy függetlenebb, már a parlamentnek felelő pénzügyi felügyeletet vezetni azért mégis más, még akkor is, ha az újonnan létrejövő Pénzügyi Stabilitási Tanács azért beleszólhat a szakmai munkába. Kiszekálni persze egy erősebb PSZÁF-ből is ki lehet az elnököt, a politikusoknak van ebben gyakorlatuk, de azért macerásabb. Nem mintha ez számítana.

Ha szakmai indokokat akarunk találni a PSZÁF eszköztárának tervezett növeléséhez, azt mondhatjuk: a válság felértékelte a pénzügyi felügyeletek tevékenységét - nálunk és a világban egyaránt. Másról sem hallani, miként kellene a globalizálódott pénzügyi világ felügyeletét erősebbé tenni. Ebben most elég nehéz mintát keresni a legfejlettebb pénzpiacokon. A korábbi bezzegintézményekről ugyanis a válság elégtelen bizonyítványt állított ki.

Az amerikai tőzsdefelügyelet etalonnak számító szigoráról kiderült, hogy a Magyar Telekom montenegrói ügyleteit tényleg képes mikroszkóppal vizsgáltatni, de azt nem veszi észre, hogy a szomszédjában Madoff mindenféle tényleges befektetés nélkül működteti a lehető legegyszerűbb piramisjátékot sokmilliárdos tételben. Ha ezt Tribuszerné tudta volna, a Wall Street császárnője válik belőle! Londonban sem jelezte előre senki a világ élbankjainak csaknem összeomlását. Ehhez képest a mi pénzügyi rendszerünk válságtünetei legfeljebb erős megfázásnak számítanak.

Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy a PSZÁF működését nem illetheti kritika, de bajainkat nem a felügyelet működésének rendszerbeli gyengesége vagy törvényi felhatalmazásának hiányosságai okozták. Új jogaival fogakat kap, amitől erősebb lesz a harapása, de azért eddig is elérhette volna azt, amit akart. Amit nem tett meg, ahhoz nem a jogai hiányoztak, hanem jobbára a szakmai akarata. Márpedig enélkül a legerősebb jogosítvány sem ér semmit. Sőt: az erő szakmai gyengeséggel párosulva több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt. A PSZÁF mozgásterének növelése fontos, de ennél lényegesebb, mit tanulnak a válság hazai hatásaiból a magyar pénzügyi rendszer szereplői. Mindenki: bankár, ügyfél, felügyelő, törvényalkotó, kormánytag. Hogy mást ne mondjak, a devizahitelek kívánatos voltáról és veszélyeiről, az ország és a hitelfelvevők pénzügyi stabilitására gyakorolt hatásáról.

Azért a slamasztikáért, amibe kerültünk, fölösleges pusztán a pénzügyi felügyeletre mutogatni. Közösen mentünk bele a mocsárba. Volt, aki túl mohó volt, más gyanútlan. És akadt, aki csak nem kiabált elég hangosan. Például én, akire ufóként néztek a bankban, amikor a devizahitelcsúcs idején forinthitelt vettem fel, még ha támogatottat is. Magánemberként óvatos voltam, de újságíróként nem figyelmeztettem elég hangosan arra, hogy a devizaalapú hitelekből még baj lehet.

Túl sokan túl sokat hibáztunk ahhoz, hogy egy-két törvénnyel mindent helyrehozhatnánk.