Tíz külföldi diák két oktatói munkahelyet teremt, és fogyasztása révén is három-négy ember megélhetéséhez járul hozzá - állítja Árva László közgazdász, aki külső szakértőként vett részt annak a tanulmánynak az elkészítésében, amelyben az AAM nemzetközi tanácsadó cég harmadik alkalommal tette közzé értékelését az uniós fejlesztési források felhasználásról. Javaslatuk az Új Magyarország fejlesztési terv teljes körű felülvizsgálata, az ország adottságaira építő új gazdasági kitörési pontok beazonosítása, amelyek révén három éven belül elérhető a fenntartható fejlődési pálya.
A felsőoktatás exportja ezek közé tartozik.

Az elmúlt tizenöt évben a hazai felsőoktatási karok száma másfélszeresére bővült, és ezzel párhuzamosan az oktatói létszám is. A felvételizőknek több mint nyolcvan százaléka be is jut valamelyik intézménybe, összesen majd 420 ezren vannak, akik egyetemen, főiskolán tanulnak. A kilencvenes években összeomló ipar szerepét több városban, legalábbis részben az ott létrejött oktatási bázisok vették át - a tanulmány feltételezése szerint. A demográfiai mutatók alapján azonban egyértelmű, hogy a nagyobb létszámú korosztályok lassan kiöregszenek a tanulásból.

A jelentkezők számának csökkenése a nagyobb egyetemeken is oktatók elbocsátását hozza magával, és veszélybe sodorja a kevésbé népszerű szakokat oktató tanintézeteket. Ez jó néhány várost - például Szolnokot, Miskolcot vagy Nyíregyházát - katasztrofálisan érintheti, jelzik előre az AAM munkatársai. Az infrastruktúra megvan - válaszolja kérdésünkre Árva László, hogy mekkora beruházást igényelne az, hogy külföldi diákok pótolják a hazaiakat. Amire szükség lenne, az a hatékony országmarketing. Azt sem látja megoldhatatlan gondnak, hogy ehhez nemzetközileg is magasan jegyzett diplomákra van szükség, mondván, ezek tanítási jogát meg lehet venni.

Jelenleg 15 ezerre teszik az itt tanuló külföldiek számát, mintegy 11 ezren közülük nappali tagozatosak, túlnyomó többségük - aki nem határon túli magyarként érkezett - valamelyik orvosi egyetem hallgatója. Az AAM szakértői azzal számolnak: évi 30-35 ezer itt tanuló diák 38-40 milliárd forint bevételt jelentene - összességében - a befogadó településeknek. Versenyelőnyünket a kedvező árakban látják, és a fejlődő országok - Távol-Kelet és Észak- Afrika - hatalmas piacában, ahol az oktatási infrastruktúra kiépítése nem tud lépést tartani a gazdasági fejlődéssel.

- Nem szeretném, ha úgy tűnne, életképtelennek tartom az elképzelést - reagált a tanulmány következtetéseire egy, a hallgatók "importjával" majd negyedszázada foglalkozó vállalkozás munkatársa. Ez idő alatt - elmondása szerint -, a világ egy nagy oktatási piaccá vált. Amikor elkezdték a hazai egyetemek külföldi népszerűsítését, Cipruson - hozza fel példaként - egyetlen felsőktatási intézmény sem volt. Azóta már több is van. Az elmúlt években versenytársként felzárkóztak az egykori szocialista országok tanintézményei, a tanítás színvonala mellett pedig egyre nagyobb súllyal esik a latba, melyik város élhetőbb, melyik vonzza inkább a fiatalokat: Budapest, Prága, Varsó, Krakkó, Pozsony?

A versenyt tovább élezi, hogy egész Európában hasonlóképp alakulnak a demográfiai trendek, tehát a nagynevű intézményeknek is mindinkább meg kell dolgozniuk a hallgatókért. Az olcsóság így önmagában már kevés. A vevő az ár-érték arányt nézi, s ha nem sokkal drágábban piacképesebb diplomát kap, inkább arra áldoz.

Az AAM-javaslatok egyike, hogy meg kell szüntetni a fizetős hallgatók számának korlátozását, ám az idegen nyelven tanítani képes oktatói gárda felkészítése sokba kerül. A fejlődő országokból a diákok idevonzásának másik nagy akadálya éppen az, ami egyben a legfőbb csáberő: az hogy európai ország vagyunk. Aki tartózkodási engedélyt kap, egyúttal beutazási lehetőséghez is jut az unió 27 tagállamába. Ki kell tehát szűrni azokat, akik pusztán migrációs céllal jönnek, és egy-két hónap után eltűnnének. Így nem kockázatmentes egyszerűsíteni a tanulási céllal ideutazók tartózkodási engedélyének megszerzését, amit szintén a javaslatok között szerepel.

A diákok importjával foglalkozók arra is felhívják a figyelmet: aligha lehet olyasmit eladni, amire nincs kereslet. Ha gépészmérnöki karra ingyen bejut a németországi diák, nem jön pénzért tanulni a magyar műegyetemre.

Tehát komoly marketingmunka, kiterjedt ügynöki hálózat - és persze az ehhez szükséges pénz - kell ahhoz, hogy akár a legelismertebb magyar egyetemekre jöjjenek külföldi hallgatók. Valamely magas presztízsű intézmény oktatási licencének megvétele sem igazán megoldás - állítja egy szintén külföldi diákok toborzásával foglalkozó vállalkozás munkatársa. A feltételrendszer kiépítése és a jogdíj majdnem olyan drágává teszi a diplomát, mintha ott végezne a diák. Akkor, pedig aligha választ egy magyar kisvárost, ahol lehet, hogy olcsón lakik és étkezik, de nem nyelvi közegben él, és nem tesz szert olyan kapcsolati hálóra, mint amit egy nagy campus kínál.

A leginkább járható út - vélik a felsőoktatás exportjában édekeltek - a specializálódás azoknak a területeknek az oktatására, amelyeken a magyarok világszerte ismertek és elismertek, például zeneszerzőink, feltalálóink vagy mezőgazdaságunk eredményeinek köszönhetően. Egy-egy szűk szegmensre kellene alapozni, annak infrastruktúráját kiépíteni, marketingjét megteremteni. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy Európa-szerte egyre többen vannak azok a jól szituált nyugdíjasok, akik úgy érzik, megvalósíthatják fiatalkori álmaikat: tanulhatnak művészettörténetet, festészetet vagy éppen pszichológiát.

A hazai orvostudományi egyetemeken - beleértve az állatorvosit is - majd ötezer külföldi diák tanul - közülük kétezren a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE). A külföldi fizető hallgatók fogadását a SOTE-n negyedszázada kezdték el, azóta évről évre egyre többen jönnek, nemcsak a fejlődő országokból, Európa több államából is.

Az ötletet a szabad kapacitás és a pénzhiány szülte - emlékszik a kezdetekre Kollai Márk professzor, az idegennyelvű képzés igazgatója. A felvehető diákok számának ma már leginkább a szűk keresztmetszet szab határt. A fejlesztés azonban nagyon drága, egy elméleti tanszék beindítása 2,5 milliárd forint, és ez még mindig csak öt szakot jelent, a teljes vertikumot adó ötvenből.

A Budapesti Gazdasági Főiskola külkereskedelmi szakán több évig folyt egy angol egyetem licencével az oktatás, s a diákok ennek megfelelő diplomát is kaptak. Az együttműködés azóta megszűnt: az angliai egyetem olyan mértékben felemelte a jogdíjat, hogy a hazai intézmény versenyelőnye elveszett. A külföldi diplomások képzésének időszaka azonban nem kevés tanulsággal szolgált, Kolláth Katalinnak, a főiskola oktatási dékánhelyettesének összegzése alapján. A magyarországi képzések iránt elsősorban fejlődő országok diákjai érdeklődnek: pakisztániak, bangladesiek, észak-afrikaiak. Kiderült: a tanintézetben olyan emberekre is szükség van, akik kezelni tudják a kulturális különbségekből fakadó konfliktusokat.