AirBridge-nek történt eladás után is benne maradt az állam pénze és kockázata a légitársaságban. Így az elejétől fogva tudni lehetett: ha baj lesz, az megint csak a magyar állam fejére száll. A különbség most csak annyi, hogy ebbe a szomorújátékba szenvedő félként sikerült belerángatni az orosz államot is.

Adva van egy légitársaság, amelynek működése évtizede teljesen kilátástalan. Üzembiztosan egy dologra képes: sokmilliárdos veszteséget termelni tulajdonosának. Ahogy telnek az évek, úgy fogy a remény arra, hogy a Malév jelenlegi formájában valaha képes lesz tartósan nyereséges, stabil légiközlekedési vállalkozássá válni. Ki lehet gondolni még számtalan pénzügyi hókuszpókuszt, privatizációt, államosítást, bármit - ezen nem fog változtatni. Valamikor a magyar államnak szembe kell néznie azzal, hogy a Malévban ragadt pénzét le kell írni veszteségként, a társaság pedig ilyen módon nem működhet tovább. Amíg ez nem történik meg, amíg a kormány úgy tesz, mintha a Malév, így, ahogy van, menthető lenne, addig csak a cégtetemet húzza át egy másik leszállópályára. Újabb év, újabb milliárdok - "valahonnan".

Nem kívánom a Malév halálát, megértem, hogy sokaknak fájna, ha eltűnne a légtérből, de ettől még tény: a légiközlekedésben lezajlott változások miatt még egyértelműbb, hogy a jelenlegi keretek között reménytelen a működése. Ebbe a rendszerbe magyar és orosz pénzt tenni fölösleges időhúzás. Évtizedes forgartókönyvek vannak arról, mi lenne, ha a Malév csődbe menne, felszámolnák, megszűnne, szétdarabolnák. Ha tudjuk, hogy ez a vége, gyávaság nem erről beszélni, és nem e változatok közül kiválasztani az államnak, az ország gazdaságának, turizmusának, a Ferihegyi repülőtér működésének a legkedvezőbb, azaz a legkevésbé fájdalmas megoldást. Minden más önbecsapás.

A Malév és kapcsolt részei állammal szembeni adósságának tőkésítése lényegében a csőd első lépcsője - annak beismerése, és tiszta lejátszása nélkül. Semmiféle választ nem ad azonban arra, mi lesz holnapután, milyen pénzből és meddig lehet a levegőben tartani a légitársaságot - és miért jó ez nekünk.

Az elmúlt években számtalan példa volt arra, miképpen kértek csődvédelmet és kötöttek csődegyezséget vagy alakultak át a túlélés érdekében nagy légitársaságok, amelyekről kiderült: azzal az adósságállománnyal, abban a szerkezetben és üzleti modellben, ami nekik van, nem képesek tovább repülni. A Malévról ez már réges-rég kiderült.

Akkor mire várunk?