Turul kontra vörösbegy
Ma nem egyszerűen a multik uralják a hazai élelmiszer-kereskedelmet, hanem a nagy beszerzési értéket felmutatni képes láncok, a dobogón és körülötte pedig ott sorakoznak a magyarok is: a CBA, a belőle kivált Reál és a Coop - a hazai piac óriásai. A lesajnált kis verebekből nagy madár lett, már-már turulnyi. Ezekbe a beszerzési társaságokba szerveződtek az egyenként csak kevés boltot birtokló magyar kereskedők, akiknek csak így volt esélyük arra, hogy forgalmukat összeadva már a multiláncokhoz hasonló pozícióból tárgyalhassanak a beszállítókkal. A magyar élelmiszer-kereskedelemnek is ez a kulcsa: vagy elég naggyá válsz, vagy meghalsz. Ha viszont nagyra nőve életben maradsz, akkor erőből tárgyalsz a beszállítókkal. Van ugyan különbség abban, hogy mit és hogyan nyom le a termelők torkán a CBA, a Tesco vagy a Lidl, de senki sem teheti meg a piacon, hogy ne sajtoljon ki minél nagyobb engedményeket a beszállítókból. A hazai tulajdonú láncok "magyarbarátságának" is határt szab, hogy ők sem lehetnek sokkal drágábbak, mint a multik, nekik is elég profitlehetőséget kell hagyni tagjaiknak a fejlesztésekre. Ha ezt adott esetben importtal tudják elérni, akkor azzal teszik. A Tescók turulosítása így még elméletileg sem lenne jó semmire, mert színmagyar termékeikkel vagy drágábbak lennének, mint a többiek, vagy hosszú távon semmivel sem tudnának többet adni az élelmiszerért, mint a magyar láncok most.
A probléma gyökere Magyarországon és egész Európában ugyanaz: a határok megnyílása felerősítette azt az aszimmetrikus forgalomkoncentrációt, amely nyomán mind nagyobb erejű kereskedőcégekkel kell tárgyalniuk a hozzájuk képest mind kisebb élelmiszer-termelőknek. Tankönyvi értelemben nincsenek erőfölényes helyzetben ezek a láncok, hiszen egy-egy kereskedelemi óriás piaci részesedése nem elég nagy ehhez. A termelők mégis fölényt éreznek, hiszen bárkihez fordulnak, nagyjából ugyanazt kapják.
Ez a helyzet a beszállítók számára csak akkor javulhat, ha erővel, azaz törvénnyel korlátozzák a kereskedőket, vagy a termelők híznak fel magasabb súlycsoportba. Előbbivel próbálkoznak szerte Európában, ahogy nálunk is - eddig átütő eredmény nélkül. Az utóbbi felvásárlásokkal vagy összefogásokkal kikövezett útja jóval verejtékesebb, de sokkal távlatosabb. Itt valóban elkelne néhány turulszárnycsapás - már ha az a nagyobb állami hátszélt jelenti. De ennek a turulnak meg kell tanulnia más madarakkal együtt repülni. A legtöbb magyar termelőnek ugyanis a magyar élelmiszerpiac hosszú távon csak arra elég, amire a turulnak: éhen halni.