Szerinte már a tavalyi költségvetés benyújtásakor elszámolta magát a kabinet, amikor háromszázalékos gazdasági növekedést prognosztizált. Az akkori három százalék azt üzente a világnak: a magyarok nemcsak ügyetlenek, de a helyzetükkel sincsenek tisztában, most lehet támadni.

- Ráadásul - tette hozzá - egy éve nagyon rossz volt a kormányzati kommunikáció a piacokkal, és azóta alig javult. Bajnai Gordon a kapitalizmus nyelvét beszéli, ami megnyugtató a befektetőknek. Ám ami az IMF-hitel felvételekor zajlott (kell, nem kell, felhasználjuk, nem használjuk, csak kis részét használjuk), vagy történt az adókkal, a költségvetéssel, az összevisszaságot, ügyetlenséget tükrözött.

Az elmúlt egy év legnagyobb hibája szerinte az, hogy a kormány az intézkedéseivel nem alapozta meg a tartós növekedést, fellendülést. Nem történt más, mint kríziselhárítás - mondta. Ráadásul 2004 óta, amikor Gyurcsány Ferenc meghirdette a "száz tyúklépés programot", gyakorlattá vált az a kormányzati technika, hogy nagyszámú, de kis jelentőségű intézkedések történnek, olyanok, amelyeknek legfeljebb ma van hatásuk, de a jövőre nézve semmiképp. Például igazából semmi sem történik a foglalkoztatás tényleges növelése érdekében.

Miközben rengeteg központi munkaügyi program létezik, nincs másról szó, mint állami önfoglalkoztatásról, aminek nincs hatása a tényleges munkaerőpiacra. Mint mondja, egyetemeken tanít, beszélget diákjaival, akik több diplomával és nyelvtudással sem tudnak érvényesülni, és azt látja, a munkaerő-piaci helyzet drasztikusan romlik, sokkal rosszabb a statisztika által mutatottnál.

- A kormány összességében jól kezelte a válságot, a krízis előtti gazdaságpolitika ugyanakkor felelőtlen volt, ennek következtében pedig valójában nem is volt más választása az új kabinetnek, mint a nemzetközi piac által kijelölt irányt tartani és az elvárt lépéseket végrehajtani. Vagyis igazából az elvárt minimumot hozta a válságkezelő kormány - mondta Papp Zsolt, a KBC Securities Kelet-Közép-Európáért felelős londoni elemzője. Szerinte javult ugyan Magyarország nemzetközi megítélése, de a befektetők még többet várnak.

Végre kell hajtani a szerkezeti reformokat többi között az oktatásban és az egészségügyben, különben az ország iránti javuló bizalom csak átmeneti lesz. Az elemző szerint Magyarország számára a hibázási lehetőségeknek ideje valójában most jött el. A Bajnai-kabinet eddig kényszerpályán mozgott, választási lehetőségek nélkül, most azonban valamelyest megnőtt a mozgástér. Ha a fiskális szigor lazul, újra elmaradnak a megfelelő reformok, vagy nem lesznek elég hatékonyak, akkor a mostani eredmények gyorsan elenyésznek.

Dirk Wölfer, a Német- Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs vezetője szerint külön kell választani a pénzügyi és a gazdasági válságra adott magyar válaszokat. Mint mondja, a forintot és a bankrendszert fenyegető veszélyekre a lehetőségekhez mérten jól reagált a jegybank és a kormány.

- Bár a reálgazdaságra pluszterheket rótt, a tavaly októberi háromszázalékos alapkamat-emelés megfelelő lépés volt. Az IMF-hitelcsomag ugyan szigorú gazdaságpolitikát követel, de arról nehéz vitatkozni, hogy erre a lépésre szintén szükség volt - mondta Wölfer. A gazdasági krízis ugyanakkor nemcsak azért találta kedvezőtlen körülmények között az országot, mert az államkasszában nem volt pénz a gazdaságélénkítésre, hanem azért is, mert effajta problémákkal Magyarország eddig nem szembesült.

- A nyugat-európai államoknak lényegesen több a tapasztalatuk a válságkezelésben, mint a volt szocialista országoknak. Maguk a vállalatok is tapasztaltabbak egy recesszió idején követendő stratégiával kapcsolatban. Magyarországon olykor több hónapig tartott, mire megszülettek a krízis kezeléséhez szükséges feltételek, vagy életbe léptek a megfelelő jogszabályok. A megtett lépések azonban csak enyhíteni tudják valamelyest a visszaesés hatásait egy ilyen, elsősorban exportra termelő, nem pedig a belső fogyasztásra építő gazdaságban - véli Dirk Wölfer, aki szerint továbbra sem kielégítő a vállalatok finanszírozási helyzete, és ebben nagy szerepe van a pénzintézeteknek is.

- Nagy szükség van arra, hogy a cégek felkészülten, versenyképes üzleti környezetben várják a világ- és különösen a német gazdaság magához térését: megtartsák például szakembereiket, hiszen a jelentős létszámleépítés a felhalmozott tudás és tapasztalatok elvesztésével is jár - mondja Wölfer, aki szerint a válságkezelésen túl továbbra is nagy szükség van a szakképzés reformjára, a korrupció, a bürokrácia visszaszorítására és mindenekelőtt kiszámítható gazdasági környezetre és jogbiztonságra.

- Az IMF-hitel felvétele egy kényszerhelyzetben az egyetlen lehetséges döntés volt, a tavaly októberi drasztikus kamatemelés viszont rossz lépés volt, ami amellett hogy nem érte el kívánt célját, a gazdaság szereplőinek is ártott - véli Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke.

- Ugyanakkor teljes mértékben egyetértek a jegybank törekvésével, amellyel a lakossági hitelezés feltételeit szigorítaná, mi több, én egyszerűen betiltanám a devizaalapú forinthitelt. A bankok elrejtik a kockázatot az ügyfelek szeme elől azzal, hogy a részleteket forintban fizettetik. Vegyen fel euró-, dollár- vagy svájcifrank-hitelt, aki azt szeretne, és fizesse vissza ugyanabban a devizában - mondta lapunknak Bojár Gábor, hozzátéve: a Magyar Nemzeti Banknak vissza kellene terelnie a forintot a 270-280-as sávba az euróhoz viszonyítva. - Én ezt érzem egészséges kompromisszumnak a gazdaság által igényelt gyengébb forint, az infláció és a devizahitelesek terheinek leszorítását célzó erősebb árfolyam között - mondta.

Az üzletember szerint jogos a kritika, hogy a Bajnai-kormány tevékenysége mindössze pénzügyi stabilizációt hozott, ugyanakkor az adórendszer javításáért többet tettek, mint az elmúlt hét évben bárki.

- Rossz megoldások persze születtek. A szuperbruttósítás például nagyon jó lehetne, ha konzekvensen végigviszik, hiszen ennek az lett volna az igazi célja, hogy a cégek és az alkalmazottak is világosan lássák, mennyibe kerül a munka, és egy oldalra álljanak. Így viszont csak félig valósult meg, és ahelyett hogy tisztább lenne a kép, csak bonyolultabb lett. Ezzel azt érjük el, hogy a dolgozó újra csak átverve érzi magát, és miközben tényleg csökkent az adóterhe, még azt is hiheti, hogy valójában növekszik - mondja Bojár.