Tucatnyi, köztük több pénzügyi tárgyú törvényt módosító javaslatcsomagot nyújt ma be a parlamentnek a kormány. Az elképzelések két csoportra oszthatók: egy részük a banki ügyfelek nagyobb védelmét szolgálná, míg a többi a pénzügyi felügyeletet erősítené - derült ki a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón.

Az előbbi keretében például törvényi szintre emelkedik az a - banki etikai kódexben szereplő - oklista, amely tételesen felsorolja azokat az eseteket és körülményeket, melyekre hivatkozva a pénzintézetek és pénzügyi vállalkozások egyoldalúan módosíthatnak a lakossági hitel- és lízingtermékek kamatán. Az oklistával együtt bekerül a hitelintézeti törvénybe a szimmetria elve is: ez azt jelenti, hogy ha a bank kamatot emel, akkor ugyanazon feltétel kedvező változása esetén csökkentenie is kell az adós terhét.

A most benyújtott javaslatok nem érintik, így továbbra is megmaradnak azok a még tavasszal elfogadott változások, melyek lehetővé teszik, hogy az ügyfél hatvan napig felmondhassa hitel-, illetve lízingszerződését, ha nem ért egyet az egyoldalú módosítással, míg egyéb termékek esetében erre tizenöt napig van lehetőség. Fontos: a bankok vállalták, hogy a módosítások hatálybalépéséig, várhatóan január elsejéig nem módosítanak egyoldalúan.

A kormány plafont vezetne be a teljes hiteldíjmutatóra (thm). Az elképzelés szerint a thm nem haladhatná meg a mindenkori jegybanki alapkamat tízszeresét, amely jelenleg 70 százalékot jelent. A plafon csak az új szerződésekre vonatkozna, vagyis a korábban felvett hitelek terhe ettől nem csökken. A módosítás jelenleg egyedül az úgynevezett gyorskölcsönöket nyújtó cégeket érinti - ezeknél a vállalkozásoknál nem ritkák a több száz százalékos hiteldíjmutatók sem.

A piac legnagyobb szereplőjénél, a Providentnél lapunknak elmondták, hogy a jelenlegi információik alapján nem tudják értelmezni a kezdeményezést. Tóth Andrea, a társaság kommunikáció főosztályvezetője szerint egy kamatplafon kialakításának lenne értelme, a thm azonban a kamat mellett például a futamidőtől és a törlesztés gyakoriságától is függ.

Ezért lehet például, hogy a bankok által kínált forintalapú személyi kölcsönökével lényegében megegyező éves kamatú termékük thm-je a többszöröse, miközben a visszafizetendő összegben messze nincs ekkora különbség. Nem véletlen, hogy egyetlen európai országban sem a thm-et, hanem a kamatot maximalizálják - tették hozzá.

Az adósok számára fontos változást jelent továbbá, hogy a kormány plafont húzna az elő-, illetve végtörlesztési díjak esetében is. Ezeket a költségeket akkor számítják fel a bankok, amikor az ügyfél a szerződésben meghatározottnál többet törlesztene a kölcsönéből, vagy a tervezettnél előbb, egy összegben rendezné a teljes adósságát.

A díj alapesetben az érintett összeg legfeljebb egy százaléka lehetne, míg ha a hitel futamideje már egy éven belül lejár, akkor maximum fél százalék. A jelzálogalapú hiteleknél ez egy kicsit másként nézne ki: ezeknél a termékeknél másfél százalékot kellene fizetni, ám ha a tartozás összege már nem éri el az egymillió forintot, nem számíthatnának fel díjat a bankok.

Az egyoldalú szerződésmódosításhoz hasonlóan a banki kódexből emelné törvényi szintre a kormány azt az elképzelést, amely szerint a bebukott lakáshitelnél az ügyfélnek kilencven napja maradna arra, hogy valamilyen módon rendezze tartozását, s csak ezután kezdeményezhetne a pénzintézet kényszerértékesítést vagy kilakoltatást. Jelenleg erre mindössze harminc nap áll rendelkezésre, miközben ennyi idő alatt még egy áthidaló vagy egy adósságrendező hitel felvételére sincs reális esély.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) működésén is több ponton módosítanának. A kormány alól a parlament felügyelete alá kerülne a szervezet. Visszaállna a korábbi vezetési modell: míg jelenleg a szervezetet egy felügyeleti tanács és a főigazgató irányítja, a tervek szerint januártól ismét egy személy, az elnök vezetné. A módosító azonban tartalmaz egy átmeneti rendelkezést is, amely lehetővé tenné, hogy a szervezeti átalakulás után is Farkas Ádám, a felügyeleti tanács mostani elnöke vezesse a szervezetet.

Közigazgatási szervként korlátozott rendeletalkotási jogkört is kapna a PSZÁF, amihez módosítani kell az alkotmányt, ehhez viszont kétharmados támogatás kell, ami kétséges. A felügyelet termék-felfüggesztési és -visszavonási jogosítványt is kapna. A kettő együtt pedig már komoly mozgásteret biztosítana a PSZÁF-nak abban, hogy elejét vegye a komoly, rendszerszintű kockázatok kiépülésének, vagy kiszűrje a piacról a problémás termékeket.