Elégedett a közműcégében társtulajdonos francia Veoliával a salgótarjáni önkormányzat, ugyanakkor üzleti kapcsolatait nem kívánja szélesebb alapokra helyezni. Székyné Sztrémi Melinda fideszes polgármester lapunknak elmondta: a korábbi, szocialista vezetésű önkormányzat két céggé bontotta a víz- és csatornamű- szolgáltatást, s ez utóbbiban nyitott lehetőséget a privatizációra. Egy magyar befektető akkor 10,4 százalékos üzletrészt szerzett, amit 2004-ben a menedzserjogokkal együtt vásárolt meg a Veolia. A Salgótarjáni Csatornamű Kft. a megyei jogú város mellett a szomszédságában lévő Kazár, Mátraszele, Somoskőújfalu és Vizslás területén végez szennyvíz-elvezetési, szennyvízkezelési szolgáltatást. Barta András, a társaság ügyvezetője közölte: a 2008-as mérlegük valamivel több mint 50 milliós adózás előtti és 40 milliós adózás utáni nyereség volt, s az idei terveik is hasonló eredménytervet tartalmaznak.

A szakmai befektetőtől nem kíván megszabadulni a salgótarjáni vezetés. Tizenöt évig ugyanis még érvényes a velük kötött szolgáltatási szerződés, ugyanakkor elégedettek is a szolgáltatás színvonalával, illetve a gazdálkodási tevékenységgel. Székyné ugyanakkor megjegyezte: 2006-ban nehéz gazdasági helyzetbe került a városuk, valamint a további 26 település ivóvízellátását biztosító Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. Akkor a Veolia tulajdonrészt vásárolt volna az önkormányzati vízműtársulásban. Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. szintén jelezte, érdekli akár a tulajdonrész-vásárlás, akár a szolgáltatás átvétele. Ettől azonban elzárkóztak az önkormányzatok. A cég helyzetét így megszorító intézkedésekkel stabilizálták. Az azóta Salgótarjánban már ellenzékbe került szocialisták szolgáltatót váltottak volna, jelenleg ugyanis a közületi ivóvízdíj nettó 660 forint, a lakossági pedig nettó 517 forint. A rendkívül magas költségek pedig az állami támogatás elmaradása esetén az árrobbanás kockázatát rejtik. Ugyanakkor a polgármester szerint a víziközmű-vagyon megnyugtató törvényi szabályozása nélkül azt tartanák kockázatosnak, ha az államot vagy privát cégeket vonnának be az ivóvíz-szolgáltatásba.

Pest megye legnagyobb városában, Érden - ahol szintén érdekeltsége van a Veoliának - lényegesen olcsóbbak vízközmű-szolgáltatások. Az ivóvíz díja itt nettó 310 forint, s köbméterenként 248 forintot kell fizetni a csatornahasználatért. A megyei jogú város fideszes polgármestere, T. Mészáros András elmondta: az ivóvíz-szolgáltatást és a csatornarendszerüket működtető cégükben 2005-ben, vagyis az előző ciklusban szerzett 26 százalékos tulajdonrészt a Fővárosi Csatornázási Művek és a Veolia. Az üzemeltetési szerződést 25 évre kötötte meg a céggel az önkormányzat. A polgármester még ellenzéki képviselőként nem támogatta az ügyletet, azonban ma már példaértékűnek tartja az együttműködésüket: jelenleg is egy egymilliárd forintos fejlesztésen dolgoznak, aminek révén az elavult gerincvezetéket cserélik majd ki, korszerűsítik az informatikai rendszerüket és növelik a csúcsidőben a város bizonyos pontjain tapasztalható alacsony víznyomást.Precedensper a vízművagyonra

Precedensper a vízművagyonról

Az állami tulajdonban lévő Észak-magyarországi Regionális Vízművek az elmúlt években többször is megkereste a Nógrád megyében lévő önkormányzatokat, a jelenlegi kistérségi társulásoknál kedvezőbb áron kínálva a vízszolgáltatást. A városok közül egyedül a szocialista vezetésű Szécsény (és 16 környező falu) élt a felkínált lehetőséggel, s az állami támogatást igénylő 465 forint alatt maradtak az egylépcsős vízszolgáltatással. A salgótarjáni kistérségből 2008. júniusában Etes és Nógrádszakál döntött úgy, hogy elfogadja a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. által elutasított ÉRV-ajánlatot, így 390 forintért biztosították a lakossági ivóvíz köbméterét. A kiválást azonban jogi úton megtámadta a kistérségi szolgáltató. Első és másodfokon a keresetnek helyt adott a bíróság, mondván a szindikátusi szerződés erősebb az önkormányzati vagyon feletti rendelkezési jognál, így 2009. szeptember elsejétől az ÉRV helyett újra a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft.-nek kellene szolgáltatnia az ivóvizet ezen a két településen. Az ÉRV, illetve a két önkormányzat azonban perközösségben a Legfelsőbb Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz fordult, remélve hogy precedest teremtenek majd arra vonatkozóan, hogy az önkormányzati tulajdon felettirendelkezési jog erősebb a gazdasági társaságokról szóló törvénynél.