Az első hallásra abszurdnak tűnő ötlet nagyon bevált. Von Mirbach gazdaságában több mint hatvanan vásároltak tehénrészvényt, voltak olyanok, akik többre is befizettek. Száz euróért még borjúrészvényt is árult az ötvenéves gazda, akinek a kényszerből született tőkeszerzési módszer mintegy 75 ezer eurót hozott. A pénzből fejleszteni tudott, új istállóba, villanypásztorba ruházott be.

A szövetségi értékpapír-felügyelet is felfigyelt a tehén- és borjúrészvényekre. Von Mirbach nemrég levelet kapott a hivataltól azzal a kérdéssel, mely tisztázná, hogy pontosan milyen részvényekről van szó, és a gazda nem gondolja-e, hogy azokat be kellene jelentenie - írta a Spiegel Online. Végül kiderült, hogy a haszonélvezeti jegyek nem tartoznak bejelentési kötelezettség alá, mert eladási értékük évente nem haladja meg a százezer eurót.

Von Mirbach dúskál a német agráriumot forradalmasító ötletekben. Még a kilencvenes évek végén vezette be a fix havi díjas élelmiszerbérletet. Ezek vevői havi 150 euróért meghatározott mennyiségű húst, húskészítményt, tejet, sajtot, zöldséget vásárolhatnak a kattendorfi tanyától. Eddig mintegy kétszáz bérlet talált gazdára. Von Mirbach 1,25 eurót kér egy liter friss biotejért, amelynek nettó előállítási költsége 55-60 cent. A német diszkontokban literenként egy euró alatt árulnak biónak mondott tejet, s a német gazdák jelentős része kénytelen a literenkénti húszcentes tejfelvásárlási árral beérni.