Folyik a szakmai és politikai egyeztetése annak a - lapunk birtokába jutott - közelmúltban elkészült előterjesztésnek, amely alapjaiban változtatná meg a magán-nyugdíjpénztári intézményrendszert, és szabályozná azt, hogy a tagok hogyan, kitől és milyen elvek alapján kapnák járadékukat. Rossz kompromisszumnak bizonyult ugyanis az a megoldás, amely - az 1997-ben elfogadott nyugdíjtörvény keretében - a magánpénztárak működési mechanizmusát az önkormányzati elvre alapozta. Mint kiderült, a tagok nem igazi tulajdonosok, ami a pénztáraknál a valódi tulajdoni és döntéshozatali viszonyokat átláthatatlanná teszi. Nem beszélve arról, hogy az akkor kialakított szabályok alapján nem egyértelmű, a tagok milyen ellátásra számíthatnak, hogyan történik az értékmegőrzés, milyen garancia áll e mögött, ki és milyen feltételekkel szolgáltathat járadékot. A tervezet ezért nem is törvénymódosítás, hanem egy átfogó törvényjavaslat a tőkefedezeti pillér új szabályaira. Ez tartalmazza a pénztárak megszűnését vagy nyugdíjbiztosító részvénytársasággá történő alakítását, meghatározza a járadék kiszámításának, folyósításának módját, intézmény- és feltételrendszerét. Az előterjesztők reményei szerint a javaslatot még októberben elfogadja kormány, és idén a parlament is megtárgyalja.

A tervezet alapján magán-nyugdíj-biztosító csak zártkörű részvénytársaságként alakulhat meg, alapítója magyar állampolgár vagy Magyarországon bejegyzett cég lehet. A személyi és tárgyi feltételek mellett az intézmény alapításához szükséges biztonsági tőkét is előírja a tervezet. Ez az összeg nagyságtól függően fokozatosan emelkedik: az 50000 főnél kisebb taglétszámú társaságok esetén 100 millió forint, 50 és 75 ezer fő között 300 millió, 100 ezer fő alatt 500 millió, 200 ezer fő alatt 750 millió, 300 ezer főnél kisebb taglétszámnál egymilliárd és 300 ezer fő fölött - ma négy ilyen méretű pénztár működik - kétmilliárd forint. Ez az előírás egyébként nagy valószínűséggel azt hozza magával, hogy a banki és biztosítói hátterű pénztárak maradnak talpon, hiszen a kisebb független vagy egy-egy szakma dolgozóit tömörítő intézményeknek aligha vannak szabad százmillióik.

A biztosító működésére vonatkozó szabályok nem változtatnak azon az előíráson, hogy a befizetések 95,5 százalékának a tag számlája kell kerülnie (a többi fordítható működtetésre), és megtartja a jelenleg választható portfóliós rendszert. A tervezet előírja, hogy a pénztár működési és likviditási tartalékaként összegyűlt összeget az új tulajdonosok öt évig osztalékként nem fizethetik ki. A tagságnak - a jelenlevők kétharmadának szavazatával - 2011 végéig kell két közgyűlésen eldöntenie, hogy megszűnik-e a pénztár vagy beleolvad egy nyugdíjbiztosítóba. A fordulónap 2012. december 31., ennek alapján tehát 2013-tól a magánnyugdíjpénztári intézményrendszer eltűnik.

Még egy jelentős változás várható 2013-ban: ettől az évtől válik jelentősebbé azok száma, akik már a kétpilléres nyugdíjrendszerből kapják ellátásukat. A javasolt törvény is megtartja az unisex eljárást - azt, hogy az ellátás feltételei nemtől függetlenek -, ugyanakkor meghatározza a járadék kiszámításának módszereit. Választást kínál a szolgáltatók között. Az, aki biztosra szeretne menni vagy nem választ szolgáltatót, egy kijelölt - állami - társaságtól kapná a járadékot, amely az előző évi inflációnak megfelelő mértékben emelkedne. Ez az intézmény állampapírba fektetné a járadék fedezetéül szolgáló megtakarítást. A piaci vagy versenyző szolgáltatók csak a nominális értéktartást garantálnák, a megtakarítások egy részét viszont kockázatosabb eszközökbe is forgatnák, ami végeredményben az inflációnál magasabb mértékű indexálást is lehetővé tenne.

A járadék folyósítása - a jelenlegi szabályoktól eltérően - nem kérhető meghatározott időre, tehát "életfogytiglan" szól, és így is számítják ki. Megmaradt viszont az a lehetőség, hogy egy vagy két életre szóló járadékot kérjen valaki. Ez utóbbi esetben a biztosított halálát követően a társbiztosítottként megjelölt hozzátartozó nagyjából a járadékösszeg 30 százalékára számíthat.

Még egy jelentős változás várható 2013-ban: ettől az évtől válik jelentősebbé azok száma, akik már a kétpilléres nyugdíjrendszerből kapják ellátásukat. A javasolt törvény is megtartja az unisex eljárást - azt, hogy az ellátás feltételei nemtől függetlenek -, ugyanakkor meghatározza a járadék kiszámításának módszereit. Választást kínál a szolgáltatók között. Az, aki biztosra szeretne menni vagy nem választ szolgáltatót, egy kijelölt - állami - társaságtól kapná a járadékot, amely az előző évi inflációnak megfelelő mértékben emelkedne. Ez az intézmény állampapírba fektetné a járadék fedezetéül szolgáló megtakarítást. A piaci vagy versenyző szolgáltatók csak a nominális értéktartást garantálnák, a megtakarítások egy részét viszont kockázatosabb eszközökbe is forgatnák, ami végeredményben az inflációnál magasabb mértékű indexálást is lehetővé tenne. A járadék folyósítása - a jelenlegi szabályoktól eltérően - nem kérhető meghatározott időre, tehát "életfogytiglan" szól, és így is számítják ki. Megmaradt viszont az a lehetőség, hogy egy vagy két életre szóló járadékot kérjen valaki. Ez utóbbi esetben a biztosított halálát követően a társbiztosítottként megjelölt hozzátartozó nagyjából a járadékösszeg 30 százalékára számíthat.