Ha a válság figyelmezteti is a finanszírozási piac szereplőit, hogy a lízing - tekintettel a tulajdonjog megőrzésére - kockázatmentesebb pénzkihelyezési mód a hitelnél, a banki gyakorlat változatlanul az utóbbi konstrukciókat favorizálja. Bár a lízing és a hitel kombinációjára akad példa - különösen zöldmezős beruházások esetén célra vezető megoldás, amikor a terület és a csarnok banki finanszírozással valósul meg, míg a gépek beszerzési forrását lízing biztosítja -, szakértők szerint az ideális egyensúlytól még távol vagyunk. Az igénybe vevőknek a lízingkonstrukció mind az ingatlan, mind a gépek, eszközök beszerezése terén gyors, az adóból levonható, a hitelnél nem drágább forrást jelent. A lízingcégnek pedig likvid befektetést, mert bedőlt megállapodás esetén tulajdonosként biztosabban értékesítheti a lízingtárgyat.

A lízing nem kíván többletfedezetet, tisztán eszközalapú, ám súlya nálunk jóval az európai átlag alatt marad. Míg az EU-ban a vállalati beruházások 24 százaléka lízingkonstrukcióban valósul meg, nálunk az arány alig 14 százalék.

A lízingszövetség elnöke, Hordós Zoltán arról számolt be, hogy a válság következményeként még a legjobban prosperáló lízingágazat (gépek, berendezések) is megfeleződött. Az állami támogatásoknak köszönhetően legkevésbé a mezőgazdaság kereslete esett vissza: ez a terület jelenti a piac 39 százalékát. Tavaly 175 milliárdra rúgtak a lízingcégek kihelyezései, az első fél évre ebből 86,5 milliárd jutott, idén június végéig 41 milliárdot értek az új szerződések. A haszonjárművek esetében még tragikusabbak a fejlemények: 2009 első felének mérlegébe 39 milliárd forint került, szemben az előző év hasonló időszakának 94 milliárdjával.

A lízing pedig ideális megoldás azoknak a kis- és középvállalatoknak, amelyek jellemzően nem rendelkeznek elegendő értékű biztosítékkal, ám életképes üzleti tervvel igen. Az ügyletek mögött újabban, ha nem is elterjedten, nem egyszerűen csak egy eszköz jelenti a fedezetet, hanem egy jó ötlet, kreatív, megalapozott elképzelés, amelyet ugyancsak mérlegelnek a kérelmek elbírálása során. A jövőt finanszírozzuk - fogalmaznak a lízingesek, szemben hitelezőkkel, akik kizárólag a múltat, azaz a meglévő eszközt, ingatlant tekintik értéknek jelzálog-konstrukcióikban.

A finanszírozóknak az eszközlízing jelenti a viszonylag biztos kenyeret, e szegmensen belül napjainkban a szállítóeszközök és az építőipari eszközök renoméja tépázódott meg legjobban, míg a mezőgazdasági gépek és más ipari felszerelések, valamint az IT-terület még állja a sarat. A lízingtársaságok gyakran specializálódnak egy-egy termékfajta finanszírozására, így kamatoztatva
a különböző szakterületeken megszerzett speciális tudást. A lízingbe adó és a lízingelő közös felelőssége ugyanis, hogy a lízing tárgya értéktartó, illetve a másodlagos forgalomban is piacképes legyen. Napjainkban a másodlagos piac, különösen a tehergépjárművek esetében lenullázódott. Jó néhány lízingcég már inkább haszonjárműdíler - nem nagy sikerrel. A visszavett állomány ugyanis többezres nagyságrendű, és már fél évkor meghaladta a tavalyi egész éves mennyiséget. Az alig egy évvel ezelőtt még tetemes várakozási idővel beszerezhető, kapós járművek ára megállíthatatlanul csökken, egy kétéves Scania új árának feléért megszerezhető, kíméletlenül leértékelve a finanszírozók portfólióját. Így már nem igaz, hogy az eszközlízingben tipikus 36-48 hónapos futamidő garancia arra, hogy a lízingtárgy az ügylet lezárása után is jól hasznosítható, akár az eredeti tulajdonosnál, akár a használt piacon. Az árfolyamot ugyanis már messze nem az eszköz állapota, hanem a kínálat határozza meg.

A termelőeszköz-lízing a vevők piaca - mondták még egy évvel ezelőtt, mára már ez sem igaz. Most mindenki számára nehezebbé vált a helyzet, bár a verseny miatt a marzsok egyre szűkülnek, a kockázati felár a vevők lehetőségeit szűkíti.

A nyilatkozók kivétel nélkül a szakma egyik nagy nehézségeként említik a már hosszabb ideje kifogásolt, racionálisan semmiképp nem indokolt szabályt, amely az uniós támogatások esetében a hitelt favorizálja. A támogatások lehívásánál ugyanis a tulajdon az egyik fontos kritérium. Így az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési, valamint a Gazdaságfejlesztési Operatív Program keretében igénybe vehető egyéb pályázatok révén beszerzendő eszközök esetében nem preferált a lízingfinanszírozás. Míg egy hitelezett eszköz támogatásához azonnal, egy öszszegben hozzáférhet a pályázó, ha ugyanő lízingel, már más az elbírálás. Azaz a gyakorlatban még zártvégű pénzügyi lízing esetén is - amikor szerződés rögzíti, hogy a lízingelő a futamidő végén az eszköz tulajdonosa lesz - csak utólag, az ügylet lezárásával juthat a megítélt támogatási összeghez. Bár létezik egy olyan lehetőség is, hogy a felvehető pénzeket a negyedévenként kifizetett lízingdíjhoz kalibrálják, ez olyan bonyolult ügyintézést igényel, hogy nemigen élnek vele.